3. rész

Sziasztok!♥ Végre. 1 ( !!!!! ) komment.. De az nagyon meghatott.♥ Nem is tudom mit mondhatnék még... Hát. Olvassatok.:DDD Új rész 2-3 komment után.!!!

A napom további része elég unalmasan telt. Nem nagyon jöhetett be senki, egyedül anya de ő is csak egy puszi erejéig. Pedig annyi kérdésem és mondanivalóm lett volna. Valakinek jó lett volna kiönteni a lelkem.. Hagyott itt egy kis noteszt, ami napló ként funkcionál, leírni az érzéseimet, gondolataimat.. Mivel jobb kezes vagyok, és ott volt infúzió, két választásom lehetett. Vagy átrakják a másik karomba a tűt, vagy nem írok semmit. Hát. Az első választás jobban tetszett. Bár még soha nem írtam naplóba, azért tetszett a dolog. Idősebb koromban pedig jókat nevetek majd rajta.. Este bejöttek az orvosok, megállapították hogy tök jól vagyok, és ha így halad akkor már 'csak' egy hétig kell bent maradnom. Hurrá..

- Elnézést. Justin hogy van? - néztem felváltva rájuk

- Ó. Jól, bár gyengén. Holnap át mehet hozzá, ha annyira akar, de pihennie kell neki is, és magának is. - mosolygott felém egy göndör hajú borostás férfi.

- Köszönöm.

Ezek után az ég világon semmi nem történt. Leírtam az egész sztorit ami történt velünk. Jó sok lap teli írással. Holnap megmutatom anyának. Írtam még neki pár sort hogy sajnálom ami történt, majd becsuktam a noteszt, és álomba szenderültem.

. . .

Reggel a nővérke ébresztett. Lázmérés, Infúzió csere, vérvétel, pulzus mérés stb.. Utálom! Át akarok menni Justinhoz! Jajj... Hosszú lesz még ez a nap..

- Elnézést. Ihatok egy kortyot? - néztem a nővérkére majd az asztalon lévő szénsavmentes vízre.

- Sajnálom. Ma még nem. Nem tudjuk hogy fogadná a szervezete. Talán holnap megpróbálkozunk vele.

- Értem. Mikor mehetek át Justinhoz?

- Majd ha megnézték az orvosok. Nem sokára jönnek hozzád is.. - mondta a nővér és kisietett. Anyuék sem jöttek még... Pompás.

- Jó reggelt! - köszöntöttem az orvosokat. Lazán morogtak valamit, és a papírjaimat bújták.

- Oké. Azt hiszem mindent tud. Ha szépen javulgat jövőhét végén talán haza mehet. Talán! - hangsúlyozta ki az utolsó szót. Bólintottam egyet. Később anyuék is megjöttek. Oda adtam neki a noteszt. Könnyezve olvasta végig a sorokat.. Megöleltem, majd nyomtam egy puszit a homlokára.

- Rendben, ha szeretné át vihetem.. - mosolygott a nővér

- Köszönöm. - néztem rá hálásan. - És jól van?

- Igen, javult a helyzete, és stabilizálódott. Erős fiú. Néha ki-ki nyitogatja a szemét, egyébként pedig alszik. Pihennie kell. Ezért kérem hogy ne mondjon a balesetről semmi olyan dolgot amitől frusztrált lenne.

- Értem. A szülei? - néztem körbe a folyosón. Egy 30-as éveiben járó fiatal asszonyt, és egy magasabb férfit láttam meg lehajtott fejjel a folyosó végében ücsörögni.

- Jónapot. Önök Justin szülei? - néztem rájuk mikor otthagyott egy percre a nővér míg hoz pár papírt.

- Igen. És te kivagy? - nézett rám az anyukája kisírt szemekkel.

- Velem volt összezárva. Én lelkileg, ő testileg van rosszabbul. - hajtottam le a fejem.

- Hallottuk mi történt veletek. Sajnálom. - nézett fel az apja is.

- Ő rosszabbul járt.. Sikerült beszélniük vele? - néztem kérdőn rájuk

- Igen, de csak pár szót..

- Hozzám be se engedték a szüleimet. - bámultam a tolókocsi lábára mintha olyan nagyon érdekes lenne.

- Egyébként nagyon rendes volt velem. Pedig nem ismert, még is megvédett. - mondtam végül.

- Jól van itt vagyok. Minden rendben? - kérdezte a nővér. Fogalmam sincs melyikünktől, de azért bólintottam.
Halkan betolt a szobába az ágy mellé. Könnybe borult a szemem, mikor megláttam. Mindenhonnan csövek lógtak ki belőle. Szegény.

- Magunkra hagyna pár percre?

- Persze 5 perc és vissza jövök.

- Köszönöm. - mondtam majd letett pár papírt az ágya szélére, és ott hagyott. Meg simítottam a kézfejét, és adtam egy puszit a homlokára.

- Sajnálok.. Mindent. - suttogtam. Nem tudom hallotta-e, hiszen alszik. Keze megremegett, és szemhéja kicsit felnyitódott.

- Te vagy az? - suttogta alig hallhatóan.

- Sajnálom..

- Nem tehetsz róla. Én sem. Ez van. - nézett a szemembe már amennyire tudott.

- Pihenj. Mindjárt mennem kell, de mindennap itt leszek. Segítek. Anyukádék is itt vannak. Felépülsz.

- Felépülünk. - mosolyodott el, majd behunyta a szemét. Pár percig még meséltem neki, aztán mennem kellett.

- Holnap reggel, esetleg még ma este találkozunk. Pihenj. - néztem felé, és bár szeme csukva volt nem aludt. Nyomtam egy puszit a homlokára, és kitoltak.

- Beszéltetek? - nézett felém az anyukája

- Igen. Aztán lecsukta a szemét, és meséltem neki pár dolgot. Fel fog épülni.

- Ahogyan te is. - mosolyodott el halványan. Bólintottam egyet.

- Elnézést még nem is mutatkoztam be. - jutott hirtelen eszembe. - Melanie Price. - nyújtottam a kezem.

- Pattie Malette.

- Jeremy Bieber.

- Nos, akkor majd találkozunk. További szép napot. Már amennyire az lehet. - mosolyodtam el, majd vissza toltak a helyemre. Nagy nehezen vissza feküdtem az ágyba. Azt hiszem olvasok egy kicsit..

Justin: 5/1. Szegény nagyon rosszul néz ki.
Szülei: 5/5. Remek emberek. :)
Anyuék: 5/3. Kezdik megérteni, de azért még könnybe lábad a szemük. :(