- Sajnálom, hogy megharagudtam. - sütette le a szemét. - De nézd. Itt vagyok! - mosolygott felém. Egy ideig még csak néztem magam elé, és próbáltam felfogni a hallottakat. De, hé! Itt van! Örülnöm kéne nem?!
- Ööö. Oké! Semmi baj! De ezért hozattad magad ide? - néztem mélyen a szemébe, és elmosolyodtam.
- Igen. Tudod.. - gondolkodott el. - Egyedül unalmas. - bumm! Szóval csak azért akart átjönni, mert unatkozik. Kösz...
- Aha.. Értem. - mondtam majd beállt a csend. Halkan csipogott a gép Justin szívverésére, és a nővérek igazgattak még pár dolgot körülöttünk, mikor megállt mellettem az egyik.
- Megpróbálkozzunk? - tartott felém egy pohár vizet, szívószállal benne. Justinra néztem aki csillogó szemekkel pásztázta a poharat, majd vissza a nővérre.
- Nem köszönöm. Talán máskor.. - mondtam le róla. Most nézze ahogy iszok?!
- Figyu. Igyál csak. - vonogatta a vállát. - Idővel majd én is! - kacsintott. Úristen de édes! Mi? Édes?! Dehogyis....
- Hát jó. - adtam meg magam.
- De csak óvatosan. Pár apró kortyot! - figyelmeztetett a kisasszony, majd a számhoz tartotta. Tartottam magam a hallottakhoz, és csak 3 kis kortyot ittam. Nagyon jó volt. Fél óráig. Amikor ki nem hánytam. Az már borzasztó volt! Pedig csak 3 (!!!) korty volt... Hjaj.... Soha többet nem iszok.
- A szervezete még nem képes befogadni. Pár nap, és újra megpróbálkozunk. - mondta majd kivitte a hányással teli tálat. Justinra néztem aki épp szunyókált. Aranyos.. De hogy mondhatok ilyet? Lehet hogy kezdek bele szeretni? Még ha így is lenne, semmi esélyem nem lenne. Az érzésem nem kölcsönös.. Amúgy is. Nem is ismerem.. Előkaptam a telót, és unalmamban játszani kezdtem.
- Kicsim. Minden oké? - lépett be anyu Pattiékkel a háta mögött.
- Unatkozom... - morogtam orrom alatt.
- Sokat kell pihennie. - tekintett a mellettem fekvőre.
- Tudom...
- Nem lenne baj ha mi most mennénk? Tudod főznöm kell, meg ilyenek.
- Semmi baj. Menj csak. Elvagyok. - nyomtam elé a telefont, mutatva a játékot.
- Rendben. Holnap jövök. Szia. - nyomott még két gyors puszit az arcomra, és Pattivel együtt elmentek.
- Min játszol? - jött egy hang mellőlem. Kicsit oldalra tartottam a telefont, hogy lássa. - Haragszol? - suttogta.
- Nem. - vágtam rá.
- Akkor?
- Semmi. Fáradt vagyok.. - mondtam majd óvatosan az oldalamra fordultam vigyázva az infúzióra, és arra hogy ne fájjon egy porcikám se, majd felé néztem.
- Aludj. - simította ki a hajam a szememből.
- Tudod. Te rosszabbul vagy mint én. Neked kéne aludnod. - nevettem
- Nem vagyok álmos. - vonta meg a vállát. - Tudod... Ha kijutunk innen.. - nevetett. - Elmehetnénk valahová.. Mit gondolsz? - mosolygott majd karját át emelte fejem felett és a vállamat kezdte simogatni.
- Megbeszéltük. - néztem mogyoró barna szemébe, majd közelebb húzódtam.
*4 héttel később* (Szerda)
Én már egy ideje kijöhettem volna a kórházból, de nem akartam egyedül hagyni Justint, így ott maradtam vele. Makk egészségesek vagyunk, és az étvágyunk is megjött. Elég jól össze barátkoztunk, már-már talán több is mint barátság. Voltunk moziban is, és néha át is mentünk egymáshoz. De mivel én suliba járok, ezek csak suli után, vagy hétvégén teljesülhettek be. A többi barátaimat sem hanyagoltam el, velük is sokat lógtam. A 17. szülinapom is megvolt, megünnepeltük azt is.. Péntek este lesz a barátnőm születésnapja, így buli lesz.. Persze ő azt hiszi hogy csak át megyünk hozzá filmezni.. Ehhez képest már minden meg van beszélve. A garázsukban lesz megtartva, a szülei megengedték, persze ők sem mondják el a lányuknak milyen party lesz aznap este. Mindezeket félre téve a tanulásra is időt kellett szakítanom. Szerencsére nem vagyok rossz tanuló, sőt kiemelkedően jó.
- Majd jövök anyu. - nyomtam egy puszit az arcára, belebújtam a Suprámba majd kimentem a ház elé. Leültem egy árnyékos padra, táskámból előkotortam a telefonom és tárcsáztam.
- Szia! Hol vagy?
- Mindjárt ott vagyok. - válaszolt. Ha jól hallottam akkor indította be a motort.
- Jólvan. Siess, szia! - mondtam majd vissza sétáltam a lakásba, addig is beszélgetni anyuval.
- Justin? - nézett a hátam mögé.
- Most indult el.
- Jellemző. - mosolygott - Tudod már mit veszel Sophie-nak?
- Még nem. Amikor megkérdeztem mit szeretne azt válaszolta valami jópofát.. - gondolkodtam el, de a duda hangjától fel is eszméltem.
- Akkor szia. Érezzétek jól magatokat! - kiáltott még utánam anyu.
A kocsinak támaszkodva állt, és szemével követte a mozdulataimat, majd mikor oda értem hozzá megölelt. Megcsapott az isteni illata. Pár másodpercig még öleltem majd mikor kezdett kínossá válni, lassan elhúzódtam. Beszálltunk a kocsiba és irányt vettünk a plázába.
- Van valami elképzelés? - mosolygott
- Azt mondta legyen jópofa.. Én nyakláncra gondoltam.
- Abból van jópofa? - húzta fel fél szemöldökét majd elmosolyodott. Közben persze az utat figyelte.
- Biztosan. Figyelj. Rá érsz majd aznap este?
- Persze.
- Tudod. Arra gondoltam hogy..
- Szívesen el kísérlek. - mondta majd a kéz fejemet kezdte simogatni.
- Köszönöm. - mondta majd az út további része csendesen telt. A plázánál lelassított, majd helyet keresett. Besétáltunk az épületbe és végig néztünk pár boltot.
- Ez jó lenne neki? - mutatott fel Justin egy szívecske alakú párnát, amin a saját képe volt.
- Hülye. - nevettem
- Nem baj, azért magamnak meg veszem. - mondta és betette a kosárba.
- Menjünk át az ékszerboltba. - mutattam a szemben lévő boltot.
- Csak kifizetem a párnámat. - mosolygott és beállt a sorba.
- Nem vagy kicsit egoista Justin? - bájolgott az eladó csaj.
- Csak egy kicsit.. - nevetett majd fél karral átölelte a derekam. Eddig nem nagyon csinált ilyet. A lány felvonta a szemöldökét, majd lesütött szemmel oda adta a szatyrot. Mikor kiértünk elengedett.
- Láttad az arcát? - nevetett.
- Aha.. - na ja. Szóval csak emiatt ölelt át. Hogy röhöghessen egy jót. Át sétáltunk a szemben lévő boltba ahol ki is szúrtam egyet.
- Nézd ez aranyos? - mutattam fel egy nyakláncot, amin egy kövekkel kirakott kis majom lógott. Elég jópofa nem?
- Ez jobb. - mutatott fel egy kutyásat.
- Kutyust mindenhol látsz. Majmot nem. - mosolyogtam
- Állatkert?! - röhögött
- Nem baj, kismajom és kész. - nevettem majd beraktam a kosárba és kerestem hozzá egy kis dobozt is.
- Kell még valami?
- Nem. - vontam meg a vállam.
- Akkor menjünk mekizni. - mondta majd újra átkarolt (!!!) és egészen addig nem vette el a kezét amíg a pénztárcájához nem kapott. És most nem azért csinálta hogy nevessen egy elkeseredett arcon... Másért. Leültünk egy kör alakú asztalhoz és neki kezdtünk az 'étel vs ember' csatájának. Mindenféleképpen az ember nyert.
- Mindjárt jövök. - állt fel
- Rendben. - mondtam majd bekaptam egy sült krumplit.
Úgy 10 perc múlva jött vissza.
- Bocsi. Találkoztam egy itteni haverommal, leálltunk dumálni. - ült vissza.
- Semmi. - legyintettem. Beszélgettünk még egy kicsit majd haza vitt. A kapuban megöleltem, megvártam míg kifordul az utcánkból, majd bementem.
- Hamar jöttél. Még kész sincs a vacsi. - köszöntött anyu.
- Holnap suli.. - zártam le a témát.
- Vettél valami szépet?
- Persze. - mondtam majd a táskámban kezdtem kotorni.
- Ez tényleg jópofa. Biztos sokat fogja hordani. - mosolygott majd vissza fordult a kajához.
- Remélem is. - mosolyogtam majd felmentem. Bekapcsoltam a laptopomat, és felmentem pár közösségi oldalra. Facebook, Msn, Twitter, Instagram... Csak a mindennapi oldalak.. A facebook tele volt, mint mindig. Jött is két üzenet. Mutatom.
Liz:
Megrendeltem a hideg tálakat péntekre! Holnap hozza a futár... Atom buli lesz!;))
Melanie:
Örülök.:) Megvettem neki az ajándékát! Remélem örülni fog. De most mennem kell. Holnap találkozunk!(: Szia!
A másik pedig:
Matthew:
S.O.S Mit kell venni egy lánynak?!?!
Melanie:
Gondoltam, hogy minimum egy fiú felteszi majd ezt a kérdést. Holnap suli után elmegyünk a plázába! Elképzelésed?:)
Matthew:
Semmi... De azért kösz! Számíts a többiekre is. Egyik fiú sem tudja mit vegyen.:')
Melanie: Omg.. Nem gond, majd megoldjuk.. Holnap megbeszéljük. Bye!
- Kopp-kopp. - jött be apu.
- Szia apa! - mondtam miközben lecsuktam a laptopom tetejét. Előtte persze kiléptem mindenhonnan. A szüleim szeretnek kutakodni... - Hogy vagy?
- Öm. Jól. Mit szeretnél? - vakargattam a halántékom.
- Holnap délután vigyáznod kéne a főnököm picijére. Tudod, vigyáztál már rá.. - mondta, mire lesütöttem a szemem.
Jooo lett kovit de gyorsan :)
VálaszTörlés