7.rész

Sziasztok!:) Most nem duplarész, hanem HOSSZÚRÉSZ lesz.. Nem akartam külön szedni, de mivel nagyon hosszú lett, így kitaláltam ezt.:D 3 KOMMENT UTÁN LESZ KÖVI!!!

- Mi? Pont holnap? Nem megy. - ráztam a fejem.

- Figyelj. Ez fontos.

- De holnap el kell mennem a fiúkkal ajándékot venni Sophie-nak. Egyikük sem tudja mit vegyen..

- Old meg. - vitatkozott.

- Kösz. - sziszegtem.

- Kész a vacsi. - mondta majd kiment.
Vacsora közben csendben ettem, anyuék beszéltek csak. Richard gyorsan megette, majd vissza ment a szobájába.

Holnap: 5/0....
Ajándék: 5/5 remélem tetszeni fog neki.:))


(Csütörtök)

Reggel szokásosan a telefonom ébresztett. Kisétáltam a fürdőbe és vettem egy forró zuhanyt. Meg mostam a fogam, megfésülködtem stb.. Csak a reggeli szokások.. Felvettem egy szürkés felsőt, amin egy nagy fekete szív tétlenkedett. Hozzá egy kicsit koptatott világos farmert valamint az órámat.

Bedugtam a telefonom a zsebembe, a táskámat felkaptam a vállamra, és lebattyogtam a lépcsőn.

-Jó reggelt. - köszöntöttem anyut.

- Jó reggelt kicsim. Itt az uzsonnád. Éhes vagy? Csináljak valamit?

- Nem köszi. 

- Rendben. Ma egyedül lesztek itthon.

- Ja. Tudom.. Ha nem egyedül lennék itthon el se vállaltam volna.. Csak azt nem tudom mikor lesz Sophie-nak ajándéka.. - néztem a plafonra.

- Majd elmentek holnap.

- Holnap annyi dolgunk lesz hogy leülni se tudunk majd. Mindegy.. - mondtam majd bedobtam a táskámba a kaját, raktam egy kis szempillaspirált és egy kis szájfényt, belebújtam a fehér Suprámba és kiléptem a házból. A suli előtt a 'helyünkön' már a többiek ott voltak. Egyedül én és Sophie nem voltunk ott.

- Szia Mel. - üdvözölt Matthew.

- Sziasztok. - köszöntem. - Figyi. Lehet ma nem tudok menni..

- Mi? Már mindenkivel megbeszéltük.

- Ja. Ez tök gáz. Old már meg... - szólt közbe Dan.

- Vigyáznom kell apa munkatársának a gyerekére... Nem tudtam ellenkezni.

- Hozd el őt is. - mondták szinte egyszerre.

- Ööö. Végül is nem rossz ötlet. - mosolyogtam. - Sophie?

- Nem jön ma. - mondta Emma. - Versenyen van. Holnap jön. Délután felhívom hogy menjünk el vásárolni. Melanie te ma haza viszed a kajákat, holnap pedig át viszed Dannel Sophie-hoz mikor ő már nem lesz otthon. Közben a többiek díszítenek, segítenek stb..

- Oké. Dave szakadj le.. - mondtam mikor Dave rám támaszkodott és chipssel kezdett tömni.

- Komolyan Dave. Támaszkodj az OTP-re bazdmeg. - nevetett Emma.

- Hé! - tette fel a kezét védekezés képp. - Csak kedves vagyok...

- Túl kedves. Köszönöm Dave. Nem kérek többet. - mondtam majd elindultam befelé.

A többiek utánam jöttek. Már 7:50 volt. Ideje volt menni. A hétfő nálunk ilyen laza nap. Első óránk osztály főnöki. Fel szökdécseltem a lépcsőn az első emeletre majd a sarokban lévő ajtó felé indultam. Na ja mi kaptuk a legtávolabb esőbb termet. Szinte el vagyunk zárva a többi osztálytól. De mi tök jól el vagyunk. Egy éve éljük itt a mi kis magunk életét. El vagyunk. A suliban a mi osztályunk a legmenőbb. Itt van Dan és Matthew. A két leghelyesebb és legmenőbb fiú. Na meg én és Emma. Lányok közül mi tartjuk a menő listát. Nem tudom én hogyan. Egyszer 9.-ben mondtam valamit Dannek. Azóta kicsit belém zúgott, és mindenkinek szét kürtölte hogy milyen jó fej vagyok. Hát ez a 10c.. Naja. Az A-sok ultra hülyék.. A b-sek úgy ahogy el vannak maguknak. Mi meg.. Már elmondtam.. Beléptem az ajtón. Csak a szokásos kép fogadott. Edward Adam-et dobálta krétával, Natasha a helyén ülve tanult, közben Emily beszélt hozzá, Zack telefonált, közben Ann dobálta a szivacs darabjaival. Átlagos osztály, 13 tanulóval. igen, eleve 15-en indultunk, de 2-an buktak. Velük már nem nagyon kommunikálunk.A sulinkba olyanok járnak akik külföldről jöttek. Egyszóval ez egy olyan suli ahova csak nem magyar gyerekek járnak. Furcsa, de már megszoktuk... Arról vagyunk híresek hogy még a menők is jól tanulnak. Igen, én 5-ös, Matthew 4-es, Emma 5-ös, Dan szintén 4-es. A mostani 9. kicsit oda van értünk.. Én ezt sehogy sem kezelem. Nem vagyok ettől nagyképű, és beképzelt mint Emma. Ő kicsit az. Én kicsit sem... Vissza a való világba. Baloghné pontosan 8.-kor lépett be a terembe.

- Sziasztok gyerekek! - állt meg a tanári asztal előtt kezében a naplóval. - Hiányzók? - nézett szét.

- Sophie! - ordította Dave

- Köszönöm, máskor jelentkezz. - mondta tanárnő, mire felemelte a kezét. - Igen?

- Sajnálom tanárnéni. - mondta mire nevetésben törtünk ki. 

- Edward! - mondta a második padban ülő Zack.

- Itt vagyok előtted te barom. - fordult hátra.

- Hé, gyerekek. Nyugi. Szóval csak Sophie. Tudunk valamit róla?

- Versenyen van. - mondtuk egyszerre Emmával, mire összenéztünk és elmosolyodtunk.

- Jólvan. Gyerekek. Most egy kis játék. - mondta mire Ann felpattant, és kiszaladt a tanárnőhöz és kikapta a kezében lévő lapokat és mindenkinek adott egyet.

- Ha tanulmányi kirándulásra mennénk te hova akarnál el utazni? - olvastam fel magamban a papíron szereplő kérdést. Egyből lefirkantottam majd beadtam. pár percen belül már csak Zack-nél volt lap.

- Zack légyszíves siess. - mondta tanárnő mire Zack felnézett egy pillanatra majd írni kezdett. Végül ő is beadta.

- Jólvan. Első lap. Dave. DisneyLand. - olvasta fel tanárnő kicsit furcsa kiejtéssel. - Miért?

- Még nem voltam ott, de el akarok menni. - nevetett

- Jó. Bár ettől értelmesebb választ vártam.. Edward. Balaton. Matthew. Miskolc. Dan. szintén Balaton. Emma. Aggtelek.. - sorolta a neveket. Még felolvasta a többi diákét és. - Névtelen? - kérdezte mire felnyújtottam a kezem. Lerakta a papírt a padra majd ráírta a nevem. - Balaton. Zack. Kevés volt az idő nem tudom de valami cool helyre. Értem. Nos gyerekek. Szombaton Balatonra megyünk! - jelentette be tanárnő. Ekkor egy papírfecni pattant az asztalomra.

'Másnaposan Balcsi mi? Mat.' - állt a szövegben. Vissza írtam egy :)-t és oda dobtam. Leírtuk miket kell hozni mikorra kell az állomásra menni satöbbi.

- És gyerekek. Fegyelmet kérek. Elkísér minket Kállay igazgatónő is ha rosszul fogtok viselkedni ma és holnap. - mondta. Mindenki lesokkolódott engem is beleértve.

- Az nem lehet. Nem megyek. - mondta Dan

- Vagy mindenki vagy senki. - mondta a tanárnő.

A nap további része baj nélkül ment. Olyanok voltunk mint a stréberek de komolyan. Nagyon jók voltunk.. Kállay igazgatónő rémes. Nem engedi a a kivágott pólót, a szoknyát, az erős sminket és körömlakkot. Ha valami ilyesmit talál rajtunk oda adja az egyik ruhadarabját MAGÁRÓL! Neki egész gardróbja van az igazgatóiba.. Rémes. És még sorolhatnám mikre képes. Ha vele mennénk a Balatonra még fürdeni se fürödhetnénk... Mire hazaértem már senki nem volt otthon, csak apa és a gyerek.

- Szia kicsim. Rohanok is. Vigyázz rá, adj neki enni. Szia. - mondta apa majd felállt és elindult kifelé.

- Rendben apa.  Majd nézünk mesét. Mikor jössz?

- Este 10 után. Már aludni fogsz. Anyád később. Érte meg este 8kor jön az anyja. Szia. - mondta majd kilépett az ajtón.

- Szia. Mit szólnál ha elmennénk sétálni? - guggoltam le a csöppség elé.

- Renden. - nézett rám nagy szemekkel. Rá adtam a cipőt, és a kis kabátját.

- Itt a babakocsid? - kérdeztem. Bólintott egyet, majd a sarokba mutatott. Beleültettem és elindultunk. Alaposan bezártam az ajtót, és a suli felé vettem az irányt.

- Sziasztok! - köszöntem majd végig öleltem a fiúkat. Mi így szoktuk. - Akkor pláza?

- Yes. - mondta Dan.

- Van valami elképzelésetek?

- No. - válaszolta szintén Dan.

- Ok. - mondtam majd csendben sétáltunk a plázáig.

- Aztaa. Mekizünk? - csillant fel egy A-s szeme..

- Pszt.. Na szóval. Dan, Mat, és még másik három ember ruhabolt. 2 ember, ékszer bolt. Másik három cipőbolt. Hajrá! - osztottam ki a szerepet.

- És én? - jelentkezett egy fiú.

- Ki vagy? - néztem rá értelmetlenül.

- Évfolyamtárs...

- Ja oké. Te? Velem jössz! Veszünk neki valami cipőt. - mondtam majd magam után húzva elindultunk a cipőboltba.

A többi fiú csak szaladgált ki-be a boltokban. Mivel így nem tudtam segíteni nekik hogy ott volt a baba, őt beadtam egy megőrzőbe. Átszaladtam az ékszerboltba a 2 tizenegyedikes fiúhoz.

- Megvan már? - kérdeztem. A fejüket rázták.

- Jó. Te. - mutattam az az egyikre. - Karkötő. Te. - fordultam a másik felé. - Fülbevaló.  És lányos, aranyos legyen. Ne vénasszonyos. Esetleg kérjetek segítséget az eladótól. De ne vegyétek meg, amíg vissza nem érek! 5 perc és itt vagyok! - mondtam majd átrohantam a cipőboltba. 

Egyből kiszúrtam egy topánkát. Fekete, elől pár szegeccsel. Magamnak megvettem egy feketét, a szülinaposnak pedig egy fehéret.

- Tessék te megvagy. - nyomtam egy évfolyamtársam kezébe a fehér szegecses cipellőt. A kezembe nyomta az árát majd kisétált.

- Gyere. Ezt megkapja. - mondtam egy fiúnak és levettem a polcról egy fekete magasszárú Adidas cipőt

- Nem gondolod hogy kicsit drága? - kérdezte majd berakta a kosárba.

- Nincs elég pénz nálad?

- De.

- Akkor nyomás! - mondtam majd mosolyogva a kassza felé parancsoltam.

- Te. Vedd meg neki ezt a fehér kendőt, és azt a magassarkút. Kint találkozunk. - mondtam majd átszaladtam a ruhaboltba.

- Megvagytok? - kérdeztem Mat-et.

- Ez jó? - mutatott egy barack színű, mell alatt húzott ruhát, aminek a pántján szegecsek húzódtak.

- Feketében van?

- Van.

- Jó, akkor azt vedd meg neki az ő méretében, ez nem az ő stílusa. - mutattam a mellette lévő lila ruhára. - Ezt pedig megveszem magamnak. - mosolyogtam majd beraktam egy kosárba.

- Hagyd megveszem neked.  - mondta.

- Miért?

- Ajándék. - mondta majd cuppantott egyet.

- Oké. - mondtam majd nevetve átmentem Dan-hez.

- Ez oké? - mutatott fel egy vörös ruhát amin az ég adta világon semmi nem volt.

- Hol a fantáziád Dan? Tedd vissza! - mondtam majd mutattam neki pár ruhadarabot. Végül az általam kiválasztottak lettek. Egy háromnegyedes fehér felső ami a derekánál húzott volt, és egy szép fekete minta volt rajta, egy fehér koptatott csőnadrág, és egy rövid ujjú mintás póló. Még a másik két embernek is segítettem választani majd vissza futottam az ékszerboltba a két fiúhoz.

- Tökéletes. Büszke vagyok rátok. - mosolyogtam mikor felmutattak egy ezüst színű karkötőt ami tele volt aranyos medálokkal, valamint egy halvány rózsaszín színű rózsás fülbevalót. Kifizették, és együtt sétáltunk ki. Átmentem a babáért a megőrzőbe mikor megcsörrent a telefonom. Nem néztem meg ki hív csak felvettem.

- Cukorborsóm hol vagy?

- Szia! Plázában miért? - válaszoltam, mikor felismertem Justin hangját.

- Itt állok a házatok előtt de sehol senki.

- Igen, eljöttem a fiúkkal ajándékot venni Sophie-nak.

- Egyedül vagy egy rakás fiúval?

- Igen miért? - kérdeztem értelmetlenül.

- Már indulok is. - mondta majd letette. Küldtem neki egy sms-t hogy a mekiben leszünk.

- Na mindenki megvette amit mondtam? - ültem le melléjük az asztalhoz. Össze húztunk két 

asztalt (aminek az ott dolgozók nem nagyon örültek) és úgy beszélgettünk.

- Yes. - mondta Dan. 

- Itt a rucid. - nyújtotta felém a szatyrot Mat.

- Köszönöm. - mondtam majd elvettem a szatyrot, de ő még adott két puszit. Furcsa, nem szokott így viselkedni... Na mindegy, azért kedves tőle.

- Remélem ebben látlak holnap a bulin. - kacsintott mire a többiek Húúúú-zni kezdtek. Nem értettem a szitut, de nem szóltam semmit. Kb 5 perc múlva Justin furakodott be közénk.

- Szia. - álltam fel és adtam két puszit neki és egy nagy ölelést.

- Ezt te komolyan gondoltad? - nézett rám idegesen. Meg sem várta míg válaszolhattam volna. - Kisgyerekkel, és egy csapat sráccal egyedül. A plázában? 

- Justin, csak ajándékokat vettünk. - simítottam a karját. - Srácok bocsi de mennem kell. Egyétek meg az én részemet is. Csá. - mondtam majd felpattantam. A babát magam előtt tolva vitatkoztam.

- Téged miben érint hogy kivel megyek hova?

- Érdekelsz.

- Minden fiút le fogsz támadni akivel elmegyek valahová? Várj mit mondtál? 

- Érdekelsz. - ismételte meg

- De ettől még elmehetek a fiúkkal vásárolni nem?

- Nélkülem nem.

- Ch. Oké. A suliba nem követsz?

- Néha.. - gondolkozott el. - Nyugi csak vicceltem. - röhögött. Csenden tettük meg az utat haza felé.

- Mit akarunk nézni? - kérdeztem a babát. Rámutatott egy mesére és betettem azt. Fel csücsült a kanapéra, és a szélére csúszott. Vittem be neki a konyhába kitett kajából, meg raktam ki az asztalra neki ropit. Justin a kanapé másik végében ült, én pedig mellette. Lassan átkarolt és hátra dőlt a kanapé támláján. Én be is aludtam. Már csak az ajtó záródását hallottam. Csak Justin zárta be.

- Hol a kicsi? - néztem szét kómásan.

- Épp most ment el. - mosolygott majd megölelt. Vállára hajtottam a fejem, majd a kanapé felé húztam. Megálltam előtte és a tévére pillantottam.

- Nézzünk valamit? - kérdeztem.

- Jobb ötletem van. Nézd. Melanie. Már régóta el szeretnék valamit mondani.

- Mondd.

- Én.. - kezdte. - Szeretlek. - mondta majd lassan megcsókolt.

A szöveget nem kell nézni rajta!

Kezemet arcára simítottam. Átkarolta a derekam, és a kanapéra lökött. A pólómat kezdte lehúzni, de megállítottam.

- Justin. - szóltam rá

- Nem... - kezdte kínosan - Nem szeretnéd?

- Nem. Justin még csak most vallottad be mit érzel. Nem gondolod hogy kicsit korai? Főleg, hogy én még nem is mondtam semmit. - ültem fel

- Sajnálom. De ezt szabad? - kérdezte majd hajamba túrt és megcsókolt. Órákon át beszélgettünk az érzéseinkről, és hát. Azt hiszem, összejöttünk. Kitálaltunk egymásnak mindent. Amikor anyu toppant be.

- Szia kicsim. - szólt rám sem nézve. - Mi volt ma? - kérdezte mikor meglátta Justint. - Szia. Hát te?

- Szia. - mondta majd rám nézett. Bólintottam és folytatta. - Segítettem vigyázni a babára. És lenne egy bejelentésünk is. - mondta mire anyu elmosolyodott és rám nézett.

- Sok boldogságot gyerekek! - mondta majd megölelte Justint. - Téged pedig üdv a családban. Nyomás fel! Mindketten! - mondta mire mindketten elmosolyodtunk. Anyu nem szokott ennyire engedékeny lenni.

- És anyu.. - kezdtem

- Apádat majd lerendezem.. - mondta majd bement a szobájába. Mi is felmentünk. Justin bebújt az ágyamba, és leoltotta a villanyt. Én vissza oltottam és leültem az asztal elé. Nekem még tanulnom kellett. Gyorsan megcsináltam a házikat, át olvastam az anyagot, bepakoltam és lefeküdtem. Justin felé fordultam. Lazán átkarolt, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem.