9. rész

Hamar elment az idő a vonaton, egyszer csak azt vettük észre hogy a tanárnő kopogtat a wc ajtón folyamatosan. Minden másodpercben számolgatta hogy mindannyian megvagyunk-e, nem esett-e ki valaki az ablakon, nem ájultunk-e el satöbbi... Elég laza volt az ivással kapcsolatban. Mondjuk, szerintem fel sem tűnt neki.. Leszálltunk és sétáltunk úgy 10 percet..

- Sehol egy ház, tele van fával ez a hely. - szólalt meg az okostojás Edward..

- Úgy hívják erdő. - fordultam hátra.

- Minek jövünk erdőbe? - kérdezte mikor újra megfordultam.

- Faház Edward érted? Faházban leszünk ma és holnap.

- Tanárnő nincs wifi! - szólalt fel egy újabb okos.

- Erdő. Vágjátok? Se net, se pláza, se kisbolt, se semmi. De tényleg tanárnő, miért nem lehet egy rendes házba menni? Vagy 20 percet kell sétálni majd hogy úszhassunk. - sóhajtottam

- Nyugalom. Nem az erdő közepébe megyünk, hanem a másik oldalára ott van sok faház, és előttünk a pedig a part. Szóval lesz ott is élet, standok, kisebb 'éttermek' is.. - mondta majd tovább baktattunk a fák között, még vagy 10 hosszú percig, mikor kiértünk végre az erdőből.
Tanárnő nem hazudott, tényleg minden volt ami egy jó 'holiday-hez' kell. A fiúk megrohamozták a kocsmát, azzal az ürüggyel, hogy nagyon szomjasak.

- Ne széledjetek szét, megyünk! - kereste a szemkontaktust osztályfőnökünk, de nem igen figyelt rá senki, inkább leült egy padra.
Leülhettem volna mellé, és hallgathattam volna a bánkódását, de inkább felálltam arra padra, és elkiáltottam magam.

- GYERÜNK MÁR! MEGYÜNK! - kiabáltam, mire úgy 30 szempár kezdett vizslatni, hogy mit csinál ez a lány.
A kívánt hatás megvolt, nagyjából sorba rendeződtünk.

- Köszönöm, megoldottam volna. - mosolygott rám kedvesen a tanárnőnk.

- Nem, nem hiszem. Nem bírni velük. - mosolyogtam majd példamutatóan beálltam a sorba én is.
----------
- Baloghné Elma néven vagyunk bejelentve- mondta köszönés nélkül az úrnak aki minden bizonnyal a ház tulajdonosa.
Aláírtak még valami papírt, váltottak pár szót, majd bementünk.

- Rendben, lányok a jobb oldalon, fiúk a balon, a többit ti döntitek el. Éjszaka nem mehettek át a másikhoz. Rajtatok tartom a szemem. Pakoljatok ki, és irány fürdeni! - kezdett magyarázni, és mutogatni szegény Elma néni, majd bele vetette magát a zsebkönyvébe és veszettül kezdett keresgélni és irkálni.

- Úristen egy pók!

- Pókicáák? - dugta be a fejét Edward.

- Menj ki. - nevettem.
Pakolásztam, mikor éles sikítást hallottam kintről, de mikor kinéztem semmi mást nem láttam mint hogy Ann sikítozva tapos valamit a földön. Végig néztem a szobán. Egyszerű, de hangulatos. Két ágy, középen egy nagy ablak, alatta egy nagyobb éjjeliszekrény, végül pár régi kép a falon. Becsuktam az ajtót, - persze, még véletlenül sincs kulcs hozzá - és átvettem a bikinimet.

Rá vettem egy rövid farmer short-ot, és egy lenge atlétát, mikor megszólalt a Love Me. A kijelzőn Justin neve, és képe jelent meg. Ő állította be a csengőhangot. Az egoista képes berakni a saját dalát. :)

- Odaértetek?

- Persze, mindenki bolond. Mizu?

- Épp anyukáddal beszélgetek. - röhögött

- Nem unalmas? - elképzelem ahogy anyu a béna vicceit mondja neki, vagy hogy apa kérdezgeti milyen a sztárság.

Azt hiszem menekülnie kéne.

- Nem, anyukád mutatott kiskori fényképeket, meg videókat rólad. - nevetett fel

- Úristen. Fusssssssssss!

- Kösz nem, el vagyok itt. - nevetett tovább. - Egyébként köszönöm a reggelit. - cuppantott a telefonba. Úgy 10 percig beszéltünk.

- Mel jössz? - jelent meg az ajtóban Mat.

- Mindjárt. - mondtam majd tovább hallgattam a még mindig nevető Justint, aki azon a videón nevetett, amikor anya fürdet.

Pompás. Mindketten remekül érezzük magunkat. :)

- Jólvan Justin, örülök hogy tetszek, de most megyek pancsolni. - mondta mire elhalkult

- Nem nézhet meg senki! - vette komolyra a szót. - Szeretlek puszi, vigyázz magadra.

- Én is, puszika te is. Szija. - mondtam majd letettem.

Kisétáltunk leterítettem a fűre egy plédet, bekentem magam naptejjel, és kifeküdtem. Először békén hagytak, de mikor eluralkodott a társaságon a pokol, egyszerűen kirántották alólam a paplant, és amolyan 'buli van, nem fetrenghetsz itt' stílusban bedobtak a vízbe.

- Gyerekek öltözzetek megyünk sétálni! - jelentette be úgy 3 óra múlva Baloghné.

Jöttek a 'nem', 'dehogy megyek' és a 'jó itt is' beszólások, de végül sikerült elindulnunk. Tanárnő kitett magáért, sok mindent megnéztünk, és szerintem a terve is az volt, hogy kifárasszon minket, és este nyugiba legyünk. Sikerült is neki. Sorban omlottunk be az ágyba, átöltözés után. Mindenki bedobta a szunyát.. De nem sokáig. Dave nagyon unatkozott, így bejött hozzám, hogy gyerünk keljek fel, mi lesz már, ő nem akar egyedül unatkozni, így unatkozzunk ketten. Először felkeltettük Emmat, majd szépen sorban mindenkit amolyan 'ha ő már fent akkor őt is keltsük már fel' stílusban. Csináltunk tábor tűzet, mályvacukrot ettünk, meg ilyesmi. Sztorizgattunk, pletykáltunk.

'Aludj jól drágám, holnap látlaaak.'  - olvastam fel magamban Justin sms-ét, amibe ugyan belefurakodott Dave, de azért sikerült elolvasnom.

Gyorsan vissza írtam majd, vissza dugtam a készüléket a farzsebembe. 

- Felelsz vagy mersz? - nézett körbe Sophie, és egy üveget kezdett el pörgetni mi előtt még válaszoltunk volna.

- Zack. Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Szűz vagy még? - kérdezett rá egyből Sophie.

Nem kerülgeti a forró kását. Na jó ez hülye szólás volt...

- Khm. Nem is tudom. - röhögött fel - Aha. - mondta majd megpörgette az üveget.

Imádkoztam hogy ne kerüljek sorra. Jól is ment. Kb 10 percig. És pont Matthew pörgetett.

- Nehezítünk. 2 kérdésre kell válaszolnia mindenkinek + meg kell csinálnia mind azt amit mondunk, vagy kiesett. Első kérdés. Kivel feküdnél le innen?

- Senkivel. Nem csalom meg a barátom...

- Muszáj mondanod valakit.

- Senkivel nem feküdnék le a barátomon kívül.

- Jó. Másik kérdés. A barátoddal lefeküdtél már?

- Nem. - feleltem őszintén majd mindenki 'húúúú'-zni kezdett.

- Csókolj meg.

- Mi? - nevettem fel

- Ez a feladatod.

- Kösz nem. - álltam fel majd besétáltam a szobába.