10. rész

Ez valami vicc? Vagy 9. óta erre vár?  Ez most mi? Cikáztak a fejemben a kérdések, fogalmam sincs miért kérte tőlem ezt a játékban. Ha már ezt találta ki miért a saját nevét mondta, és miért nem másét? Nem értem. Az este további részében Emma-t faggattam, ő is kiesett, plusz el is fáradt, így bejött lefeküdni.

- Nem tudom, nem mondott semmit. Megrántotta a vállát, és újat pörgetett.

- De szerinted miért mondta hogy csókoljam meg? - tűnődtem el újra

- Nem tudom Melanie, de őszintén nem is érdekel a kis románcod Matthew-val aludni akarok! - emelte fel a hangját majd levette magát az ágyra. Milyen románc?!

- Neked mi bajod van? Nem kavarok Mat-el, ezt te is nagyon jól tudod! Ha nem akarsz beszélgetni akkor mond azt! Jó éjszakát  - mondtam majd dühösen lekapcsoltam az éjjeli lámpát, és bevágtam magam az ágyba.

. . .

- Kelj fel! - ordította a fülembe Zack.
Ma még esküszöm megverem.

- Mi a franc bajod van feltudod fogni mennyi az idő? - ültem fel

- Igen, pontosan 11 óra.  - röhögött majd leült elém törökülésbe.

- Mivan? - néztem rá hülyén.

- Elaludtam. - nézett rám nagyra nyitott szemekkel.

- És? - néztem értetlenül.

- Itt hagytak minket. - vakargatta a tarkóját.

- Hülyéskedsz? Tanárnő minden pillanatban azt számolgatja megvagyunk-e. Nem hagyhattak itt. Emma? - néztem a mellettem lévő ágyra, amin az ég világon semmi, és senki nem volt.
Az szép. Képes volt itt hagyni?

- Elment Melanie. Mindenki. Most mi legyen?

- Hogy hogy mi lenne? Hívj fel valakit. Mindegy, már elment a vonat, majd haza megyünk egyedül. - néztem a telefonom kijelzőjére, majd gyorsan felhívtam Justint is.

- Szia, ki tudsz jönni ma az állomásra? Itt hagytak minket Zack-el...

- Mi? Azt hogyan? - nevetett

- Elaludtunk. - mosolyogtam Zackra, aki vitatkozni kezdett azt hiszem az osztály főnökkel, de csak annyit tudott mondani minden másodpercben, hogy ' de tanárnő'.

- Na gyere tedd le azt a telefont. - kaptam ki a kezéből a telefont.

- Értem tanárnő. Igen, igen persze. Tessék megnyugodni semmi baj. Majd megyünk ne tessék aggódni, haza jutunk. - mondtam majd letettem, és össze pakoltam.
Csináltam pár képet, majd beadom a szerkesztőségbe, hátha tudnak valamit kezdeni velük.

- Fél kettőkor jön leghamarabb. - húztam el a számat.

- Mit csináljunk addig? - hisztizett Zack.

- Nézd! - mutattam egy kajáldára. - Egyél. - löktem meg egy kicsit.
Nem kellett kétszer mondani neki. Elvolt. Én egy újsággal  kezemben ültem le a padra.

- Leülhetek? - állt mellém egy fiatal fiú. Kábé velem egykorú lehetett.

- Merre mész? - kérdeztem

- Pestre. És te?

- Én is. - mosolyogtam rá.

- Egyedül vagy? - nézett körbe

- Nem. Az osztálytársammal, aki épp. - néztem szét egy kicsit. - Ott van. - mutattam egy lángososra.

- Értem..

- Itt hagytak minket. - röhögtem.
Kedves fiú volt, de a helyjegyünk máshová szólt, úgyhogy nem beszéltünk túl sokat. Zack tele ette magát, neki ez a lényeg. Én meg kiolvastam egy újságot. Sikerélmény...

- Szia. - üdvözöltem Justin egy olyan két napja nem láttalak csókkal.

- Komolyan ott hagytak titeket? - röhögött majd Zackre nézett.

- Gáz. - nevetett Zack.

- Elvigyünk?

- Köszi. - mondta majd beült hátra, és középre csúszott.