11. rész

+18!! :3333 Remélem tetszeni fog, és kommenteljetek, lehet névtelenül is!<3 puszii.:*

Csendesen tettük meg az utat haza felé. Legalább is én és Justin csendben voltunk. Zack pár házra lakik tőlünk, így végig velünk jött. Én az ablakon bámultam kifelé a házakat figyelve, Justin vezetett, Zack pedig folyamatosan azt ecsetelte Justinnak mennyire jó volt a kirándulás.

- Azt leszámítva hogy ott hagytak titeket, biztos jó volt. - nevetett fel Justin

- Igen. - mondta mire megálltunk, de Zack még nem nagyon akart kiszállni. inkább tovább mesélt. - Melanie-t pedig megakarták csókolni, de jó barátnőhöz híven, nem engedte. - veregette meg a hátamat majd kiszállt, oda ment Justin ablakához, és megállt. 

- Csá haver. - nyújtotta le a kezét pacsira. Zack gyorsan barátkozik.. Justin idegesen belecsapott majd felém fordult.

- Miféle csók?

- Semmi csak játszottunk, és Mat azt a feladatot akarta adni nekem hogy csókoljam meg, de nem tettem meg nyugi. - mondtam majd jeleztem hogy induljunk.

- Nem szeretném ha barátkoznál vele. - nézett rám hűvös tekintettel.

- Nehogy már megszabd kivel barátkozzak és kivel ne.

- Megtehetem! A barátod vagyok!

- Ne emeld fel a hangodat Justin. Nincs közöd hozzá hogy én kivel haverkodok!

- Akkor emelem fel a hangom amikor akarom. Felfogod, hogy csak jót akarok? - mondta majd idegesen tovább vezetett. Barátom vagy nem, nincs beleszólása ebbe. Kiszálltam a házunk előtt, ahogy ő is.

- Sziasztok! - köszöntem, majd megakadt a szemem Pattie-n, Jeremy-n, és a két kicsin. Megöleltem őket, megkérdeztem mizu, hogy vannak, hogy-hogy jöttek satöbbi..

- Majd elmondja Justin. - mosolygott kedvesen anya. Na persze. Majd Justin elmondja. Felfutottam a lépcsőn, beléptem a szobába, ledobtam a cuccom, és benyomtam a gépem. Justin csöndben leült az ágyra, és engem figyelt de nem szólalt meg. Jobb is. Skype-on Dave videóhívást küldött. Jókat röhögött azon ahogyan ott hagytak minket, de elmesélte a tanárnő szeméből is a sztorit. Depresszió, félelem és idegesség. Ez a három szó jellemezte legjobban Elma nénit. Legalább is Dave elmondása szerint. Szegény tanárnőt gyorsan felhívtam, hogy jól vagyunk és haza értünk. Hétfőig kitépte volna minden szál haját.

- Na én léptem. - mondta Dave. - Justin?

- Itt. - mutattam az ágyra majd oda hívtam őt is.

- Okosan a csajjal. Ha megbántod, neked annyi. Na mentem csá. - mondta majd kilépett.

- Beszélhetünk? - ültetett le az ágyra Justin. - Szóval. Láttad hogy itt vannak anyáék. Azt hiszem most mondták el anyukádnak.. - gondolkodott el majd leült szorosan mellém és felém fordult.

- Még is mit? - kérdeztem, mire a kezébe vette a kezem és mélyen a szemembe nézett.

- Turnéra megyek. - suttogta. Néztem még pár pillanatig, aztán sikerült felfognom mit mondott, és könnyezni kezdett a szemem.

- Ne sírj kérlek. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd átölelt és a hátamat simogatta. Ráhajtottam a fejem a vállára.

- Mennyi időre? - szipogtam

- 6 hónap. A nyári szünetben utánam jöhetsz. De az iskolát nem hagyhatod itt.

- Fél év? - mondtam mire elkerekedtek a szemeim, és kitört belőlem a sírés. Szegény Justinnak a pólóját jól eláztattam..

- Shh. Hamar el megy az idő ha utánam jössz. Ugye jössz? - fordított maga felé, és letörölte az arcom.

- Persze. Mikor indulsz? - suttogtam

- Ne ijedj meg. - figyelmeztetett. - Holnap. - mondta mire gyorsan megcsókolt, hogy ne bőgjem el magam. Hosszan és szenvedélyesen csókolt. Amolyan 'már csak kb 30 csókunk lesz addig míg el nem megyek turnéra' csók volt. Mikor már nem bírtam levegő nélkül kicsit elhúzódtam, de mikor elkapott a tudat, hogy holnap már nem lesz itt újra neki estem. Megszabadítottam a felsőjétől és nadrágjától. Ledöntöttem az ágyra és úgy csókoltam tovább.

- Biztos hogy akarod? Amiatt hogy elmegyek, még nem kell. Várok rád. - nézett mélyen a szemembe.

- Akarom! - mondtam a legkomolyabban. - Talán kitartok vele addig amíg nem látlak. - mondtam mire elmosolyodott, és fordított a helyzetünkön, én kerültem alulra. A nyakamat csókolgatta, közben pedig folyamatosan vette le rólam a ruhadarabokat. Már a hasam aljánál járt, mire egy pillanatra felnézett, elmosolyodott, és megszabadított a bugyimtól. Még mindig kísért az az emlék, amit az a mocsok állat csinált velem, mikor be voltunk zárva. Eldobta a sarokba az alsóját, majd lassan fölém hajolt...