12. rész

(Jún. 3 - Hétfő)
Életem legjobb éjszakája volt a tegnapi. Nem is tudok rá mást mondani. Elképesztő volt. Nem állítottam be az ébresztőmet, mert anya megengedte hogy ma ne menjek iskolába, hogy kikísérhessem a repülőtérre Justint.

- Mel. - szólított szerelmem, mire hunyorítva kinyitottam a szemem, majd olyan mosoly ült ki a számra, mire Justin is elmosolyodott.

- Reggeli az ágyban? - csillogott fel a szemem

- Megérdemled. - kacsintott, majd lefeküdt mellém, és együtt ettünk.

- Nem találsz bele a számba. - röhögtem majd nagyra nyitottam ki a szám.
Letört egy kis kenyér darabot majd dobta. A szám szélén megállt. Oda hajolt és leharapta a felét.
- Tudtad hogy szeretlek? - néztem rá

- Ez csak természetes.

- Egoista. - nevettem és félre raktam a tálcát. - Még sok időnk van?

- Még egészen 3 óránk van indulásig.

- Az a kevés. - csókoltam meg.

- Gyerekek nem kéne már. - jött be anya kopogás nélkül, majd megállt.

- Ó elnézést, nem akartam rátok törni. De nemsokára készülődni kéne. - mondta majd lassan becsukta maga mögött az ajtót.

- Úristen. - nevettem fel, majd hosszasan megcsókoltam.

- Van egy ötletem. - pattant ki az ágyból.

- Gyere, már. Veled akarok lenni. - mondta mire visszasétált, és felhúzott.

- Velem leszel. Csak gyere.

- Hoznál valami ruhát? - takartam el magam a paplannal.

- Semmi szükség rá. Vagy ruhában szoktál zuhanyozni? - nevetett, mire elmosolyodtam és kisétáltunk a fürdőbe.
Megengedte a meleg vizet, és beálltunk alá. Utána fogat mostam, fésülködtem, ilyen reggeli intézkedések. Kinyitottam a gardróbom, és kis ideig bámultam a ruhákat. Mit vegyek fel?

- Van egy csomó ruhád, ne mond már hogy nem tudsz mit felvenni. - nevetett Justin, mikor segítség kérően néztem felé.

- Ez a baj. Túl sok. - nevettem majd visszafordultam.

SAPKÁT NE NÉZZÉTEK!!!

Nem tudtam eldönteni mit vegyek fel, ezért kirángattam pár cuccot ami az időjárásnak megfelelt. Fújt a szél, és szürke volt az ég. Ezért a választásom egy szürke felsőre, fekete gatyára és cipőre esett.. Anyu kirakta nekünk a reggelit, (bár már ettünk), majd segített Justinnak pakolászni. Nem lakik itt, de nagyon jó viszonya van a szüleimmel, és mivel az elmúlt pár napban itt volt, nálunk van pár ruhája, meg ilyen egyéb dolgai. A szülei otthon összepakolták a ruháit, de még haza kell ugrania pár cuccért. Könnyes búcsút vettünk anyuéktól. Na jó, senki nem könnyezett, de mesébe illő pillanat volt mikor anya szorosan átölelte Justint, apa pedig összeszűkített szemekkel kezet rázott vele. Beültünk a kocsiba és gyorsan Justinékhoz mentünk. Össze szedtünk még pár cuccot, levittük a bőröndöket. A repülőtér felé vettük az irányt. Justin szülei végig a koncertekről, állomásokról, meg minden turnéhoz kapcsolatos dologról beszéltek.

- Szóval Melanie, érted Scotter visszajön, hogy ne tévedj el, meg ilyesmi.

- Pontosan mikor? - néztem hátra egy pillanatra.

- Még nincs meg a pontos dátum, Július elején. - mondta Justin anyukája, mire kissé elszomorodtam.

Egy hónap Justin nélkül? Na jó. Azt hiszem belebújok Justin egyik bőröndjébe. Kissé sem lenne meglepett mikor 'kipakol'. Oké, ez rossz ötlet. De elgondolkodtató. Már megvolt a jegyük, úgyhogy nem kellett sorba állnunk. Még 1 óra volt felszállásig. Jeremy és Pattie elmentek kávézni, mi pedig szerintem meg döntöttük a csókolózási rekordot. 1 órán át keresztül faltuk egymást mindenki szeme láttára. Szegény Beliebereket sajnálom, hogy ilyen képeket fognak látni!  De hát na. Muszáj volt 'elbúcsúznunk' egymástól. Szorosan megöleltem, és még egy utolsó csókot adtam neki, de indulnia kellett. Könnyes szemekkel figyeltem ahogy maga után húzza a bőröndjeit, és lehajtott fejjel megy előre. Leültem egy székre, és kifelé bámultam. Kavarogtak bennem az érzelmek. Mi lesz velem egy hónapig nélküle? Nem láthatom, nem csókolhatom, nem érezhetem. Megvártam míg felszáll a gép, majd szomorúan gondoltam végig. Nincs itt. Nem is lesz egy ideig. Szomorúan álltam fel a székből, és kifurakodtam a boldog emberek között. Mesébe illő pillanat lett voltna ha könnyes szemmel visszafut, hogy nem hagy itt. De hát ezt hívják mesének, és nem valóságnak. Haza buszoztam, és otthon erősen gondolkodni kezdtem azon hogy magántanuló leszek. Na jó, nem hagyom ott a drága osztály társaimat, de Justinnal akarok lenni! Ez olyan szomorú... Késő éjszaka kaptam egy üzenetet, hogy minden rendben, egy szállodában van, és reméli nem keltettem fel, meg hogy jóéjt, az időeltolódás miatt ő is lefekszik. és hogy SZERET. Csupa nagy betűvel. Imádom! Hogy fogom én ezt bírni? Fülig érő mosollyal bújtam be a paplan alá, és elalvásig végig magam előtt láttam az arcát. Annyira, de annyira szeretem! Mondtam újat? Nem hinném.

Justin: SZERETEM!!!! 5/5**

Egy hónap egyedül: Még csak most kezdődik. :((((  5/0.

Este: Vártam az sms-t, azt hiszem alszok... 5/4.

11. rész

+18!! :3333 Remélem tetszeni fog, és kommenteljetek, lehet névtelenül is!<3 puszii.:*

Csendesen tettük meg az utat haza felé. Legalább is én és Justin csendben voltunk. Zack pár házra lakik tőlünk, így végig velünk jött. Én az ablakon bámultam kifelé a házakat figyelve, Justin vezetett, Zack pedig folyamatosan azt ecsetelte Justinnak mennyire jó volt a kirándulás.

- Azt leszámítva hogy ott hagytak titeket, biztos jó volt. - nevetett fel Justin

- Igen. - mondta mire megálltunk, de Zack még nem nagyon akart kiszállni. inkább tovább mesélt. - Melanie-t pedig megakarták csókolni, de jó barátnőhöz híven, nem engedte. - veregette meg a hátamat majd kiszállt, oda ment Justin ablakához, és megállt. 

- Csá haver. - nyújtotta le a kezét pacsira. Zack gyorsan barátkozik.. Justin idegesen belecsapott majd felém fordult.

- Miféle csók?

- Semmi csak játszottunk, és Mat azt a feladatot akarta adni nekem hogy csókoljam meg, de nem tettem meg nyugi. - mondtam majd jeleztem hogy induljunk.

- Nem szeretném ha barátkoznál vele. - nézett rám hűvös tekintettel.

- Nehogy már megszabd kivel barátkozzak és kivel ne.

- Megtehetem! A barátod vagyok!

- Ne emeld fel a hangodat Justin. Nincs közöd hozzá hogy én kivel haverkodok!

- Akkor emelem fel a hangom amikor akarom. Felfogod, hogy csak jót akarok? - mondta majd idegesen tovább vezetett. Barátom vagy nem, nincs beleszólása ebbe. Kiszálltam a házunk előtt, ahogy ő is.

- Sziasztok! - köszöntem, majd megakadt a szemem Pattie-n, Jeremy-n, és a két kicsin. Megöleltem őket, megkérdeztem mizu, hogy vannak, hogy-hogy jöttek satöbbi..

- Majd elmondja Justin. - mosolygott kedvesen anya. Na persze. Majd Justin elmondja. Felfutottam a lépcsőn, beléptem a szobába, ledobtam a cuccom, és benyomtam a gépem. Justin csöndben leült az ágyra, és engem figyelt de nem szólalt meg. Jobb is. Skype-on Dave videóhívást küldött. Jókat röhögött azon ahogyan ott hagytak minket, de elmesélte a tanárnő szeméből is a sztorit. Depresszió, félelem és idegesség. Ez a három szó jellemezte legjobban Elma nénit. Legalább is Dave elmondása szerint. Szegény tanárnőt gyorsan felhívtam, hogy jól vagyunk és haza értünk. Hétfőig kitépte volna minden szál haját.

- Na én léptem. - mondta Dave. - Justin?

- Itt. - mutattam az ágyra majd oda hívtam őt is.

- Okosan a csajjal. Ha megbántod, neked annyi. Na mentem csá. - mondta majd kilépett.

- Beszélhetünk? - ültetett le az ágyra Justin. - Szóval. Láttad hogy itt vannak anyáék. Azt hiszem most mondták el anyukádnak.. - gondolkodott el majd leült szorosan mellém és felém fordult.

- Még is mit? - kérdeztem, mire a kezébe vette a kezem és mélyen a szemembe nézett.

- Turnéra megyek. - suttogta. Néztem még pár pillanatig, aztán sikerült felfognom mit mondott, és könnyezni kezdett a szemem.

- Ne sírj kérlek. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd átölelt és a hátamat simogatta. Ráhajtottam a fejem a vállára.

- Mennyi időre? - szipogtam

- 6 hónap. A nyári szünetben utánam jöhetsz. De az iskolát nem hagyhatod itt.

- Fél év? - mondtam mire elkerekedtek a szemeim, és kitört belőlem a sírés. Szegény Justinnak a pólóját jól eláztattam..

- Shh. Hamar el megy az idő ha utánam jössz. Ugye jössz? - fordított maga felé, és letörölte az arcom.

- Persze. Mikor indulsz? - suttogtam

- Ne ijedj meg. - figyelmeztetett. - Holnap. - mondta mire gyorsan megcsókolt, hogy ne bőgjem el magam. Hosszan és szenvedélyesen csókolt. Amolyan 'már csak kb 30 csókunk lesz addig míg el nem megyek turnéra' csók volt. Mikor már nem bírtam levegő nélkül kicsit elhúzódtam, de mikor elkapott a tudat, hogy holnap már nem lesz itt újra neki estem. Megszabadítottam a felsőjétől és nadrágjától. Ledöntöttem az ágyra és úgy csókoltam tovább.

- Biztos hogy akarod? Amiatt hogy elmegyek, még nem kell. Várok rád. - nézett mélyen a szemembe.

- Akarom! - mondtam a legkomolyabban. - Talán kitartok vele addig amíg nem látlak. - mondtam mire elmosolyodott, és fordított a helyzetünkön, én kerültem alulra. A nyakamat csókolgatta, közben pedig folyamatosan vette le rólam a ruhadarabokat. Már a hasam aljánál járt, mire egy pillanatra felnézett, elmosolyodott, és megszabadított a bugyimtól. Még mindig kísért az az emlék, amit az a mocsok állat csinált velem, mikor be voltunk zárva. Eldobta a sarokba az alsóját, majd lassan fölém hajolt...

10. rész

Ez valami vicc? Vagy 9. óta erre vár?  Ez most mi? Cikáztak a fejemben a kérdések, fogalmam sincs miért kérte tőlem ezt a játékban. Ha már ezt találta ki miért a saját nevét mondta, és miért nem másét? Nem értem. Az este további részében Emma-t faggattam, ő is kiesett, plusz el is fáradt, így bejött lefeküdni.

- Nem tudom, nem mondott semmit. Megrántotta a vállát, és újat pörgetett.

- De szerinted miért mondta hogy csókoljam meg? - tűnődtem el újra

- Nem tudom Melanie, de őszintén nem is érdekel a kis románcod Matthew-val aludni akarok! - emelte fel a hangját majd levette magát az ágyra. Milyen románc?!

- Neked mi bajod van? Nem kavarok Mat-el, ezt te is nagyon jól tudod! Ha nem akarsz beszélgetni akkor mond azt! Jó éjszakát  - mondtam majd dühösen lekapcsoltam az éjjeli lámpát, és bevágtam magam az ágyba.

. . .

- Kelj fel! - ordította a fülembe Zack.
Ma még esküszöm megverem.

- Mi a franc bajod van feltudod fogni mennyi az idő? - ültem fel

- Igen, pontosan 11 óra.  - röhögött majd leült elém törökülésbe.

- Mivan? - néztem rá hülyén.

- Elaludtam. - nézett rám nagyra nyitott szemekkel.

- És? - néztem értetlenül.

- Itt hagytak minket. - vakargatta a tarkóját.

- Hülyéskedsz? Tanárnő minden pillanatban azt számolgatja megvagyunk-e. Nem hagyhattak itt. Emma? - néztem a mellettem lévő ágyra, amin az ég világon semmi, és senki nem volt.
Az szép. Képes volt itt hagyni?

- Elment Melanie. Mindenki. Most mi legyen?

- Hogy hogy mi lenne? Hívj fel valakit. Mindegy, már elment a vonat, majd haza megyünk egyedül. - néztem a telefonom kijelzőjére, majd gyorsan felhívtam Justint is.

- Szia, ki tudsz jönni ma az állomásra? Itt hagytak minket Zack-el...

- Mi? Azt hogyan? - nevetett

- Elaludtunk. - mosolyogtam Zackra, aki vitatkozni kezdett azt hiszem az osztály főnökkel, de csak annyit tudott mondani minden másodpercben, hogy ' de tanárnő'.

- Na gyere tedd le azt a telefont. - kaptam ki a kezéből a telefont.

- Értem tanárnő. Igen, igen persze. Tessék megnyugodni semmi baj. Majd megyünk ne tessék aggódni, haza jutunk. - mondtam majd letettem, és össze pakoltam.
Csináltam pár képet, majd beadom a szerkesztőségbe, hátha tudnak valamit kezdeni velük.

- Fél kettőkor jön leghamarabb. - húztam el a számat.

- Mit csináljunk addig? - hisztizett Zack.

- Nézd! - mutattam egy kajáldára. - Egyél. - löktem meg egy kicsit.
Nem kellett kétszer mondani neki. Elvolt. Én egy újsággal  kezemben ültem le a padra.

- Leülhetek? - állt mellém egy fiatal fiú. Kábé velem egykorú lehetett.

- Merre mész? - kérdeztem

- Pestre. És te?

- Én is. - mosolyogtam rá.

- Egyedül vagy? - nézett körbe

- Nem. Az osztálytársammal, aki épp. - néztem szét egy kicsit. - Ott van. - mutattam egy lángososra.

- Értem..

- Itt hagytak minket. - röhögtem.
Kedves fiú volt, de a helyjegyünk máshová szólt, úgyhogy nem beszéltünk túl sokat. Zack tele ette magát, neki ez a lényeg. Én meg kiolvastam egy újságot. Sikerélmény...

- Szia. - üdvözöltem Justin egy olyan két napja nem láttalak csókkal.

- Komolyan ott hagytak titeket? - röhögött majd Zackre nézett.

- Gáz. - nevetett Zack.

- Elvigyünk?

- Köszi. - mondta majd beült hátra, és középre csúszott.

9. rész

Hamar elment az idő a vonaton, egyszer csak azt vettük észre hogy a tanárnő kopogtat a wc ajtón folyamatosan. Minden másodpercben számolgatta hogy mindannyian megvagyunk-e, nem esett-e ki valaki az ablakon, nem ájultunk-e el satöbbi... Elég laza volt az ivással kapcsolatban. Mondjuk, szerintem fel sem tűnt neki.. Leszálltunk és sétáltunk úgy 10 percet..

- Sehol egy ház, tele van fával ez a hely. - szólalt meg az okostojás Edward..

- Úgy hívják erdő. - fordultam hátra.

- Minek jövünk erdőbe? - kérdezte mikor újra megfordultam.

- Faház Edward érted? Faházban leszünk ma és holnap.

- Tanárnő nincs wifi! - szólalt fel egy újabb okos.

- Erdő. Vágjátok? Se net, se pláza, se kisbolt, se semmi. De tényleg tanárnő, miért nem lehet egy rendes házba menni? Vagy 20 percet kell sétálni majd hogy úszhassunk. - sóhajtottam

- Nyugalom. Nem az erdő közepébe megyünk, hanem a másik oldalára ott van sok faház, és előttünk a pedig a part. Szóval lesz ott is élet, standok, kisebb 'éttermek' is.. - mondta majd tovább baktattunk a fák között, még vagy 10 hosszú percig, mikor kiértünk végre az erdőből.
Tanárnő nem hazudott, tényleg minden volt ami egy jó 'holiday-hez' kell. A fiúk megrohamozták a kocsmát, azzal az ürüggyel, hogy nagyon szomjasak.

- Ne széledjetek szét, megyünk! - kereste a szemkontaktust osztályfőnökünk, de nem igen figyelt rá senki, inkább leült egy padra.
Leülhettem volna mellé, és hallgathattam volna a bánkódását, de inkább felálltam arra padra, és elkiáltottam magam.

- GYERÜNK MÁR! MEGYÜNK! - kiabáltam, mire úgy 30 szempár kezdett vizslatni, hogy mit csinál ez a lány.
A kívánt hatás megvolt, nagyjából sorba rendeződtünk.

- Köszönöm, megoldottam volna. - mosolygott rám kedvesen a tanárnőnk.

- Nem, nem hiszem. Nem bírni velük. - mosolyogtam majd példamutatóan beálltam a sorba én is.
----------
- Baloghné Elma néven vagyunk bejelentve- mondta köszönés nélkül az úrnak aki minden bizonnyal a ház tulajdonosa.
Aláírtak még valami papírt, váltottak pár szót, majd bementünk.

- Rendben, lányok a jobb oldalon, fiúk a balon, a többit ti döntitek el. Éjszaka nem mehettek át a másikhoz. Rajtatok tartom a szemem. Pakoljatok ki, és irány fürdeni! - kezdett magyarázni, és mutogatni szegény Elma néni, majd bele vetette magát a zsebkönyvébe és veszettül kezdett keresgélni és irkálni.

- Úristen egy pók!

- Pókicáák? - dugta be a fejét Edward.

- Menj ki. - nevettem.
Pakolásztam, mikor éles sikítást hallottam kintről, de mikor kinéztem semmi mást nem láttam mint hogy Ann sikítozva tapos valamit a földön. Végig néztem a szobán. Egyszerű, de hangulatos. Két ágy, középen egy nagy ablak, alatta egy nagyobb éjjeliszekrény, végül pár régi kép a falon. Becsuktam az ajtót, - persze, még véletlenül sincs kulcs hozzá - és átvettem a bikinimet.

Rá vettem egy rövid farmer short-ot, és egy lenge atlétát, mikor megszólalt a Love Me. A kijelzőn Justin neve, és képe jelent meg. Ő állította be a csengőhangot. Az egoista képes berakni a saját dalát. :)

- Odaértetek?

- Persze, mindenki bolond. Mizu?

- Épp anyukáddal beszélgetek. - röhögött

- Nem unalmas? - elképzelem ahogy anyu a béna vicceit mondja neki, vagy hogy apa kérdezgeti milyen a sztárság.

Azt hiszem menekülnie kéne.

- Nem, anyukád mutatott kiskori fényképeket, meg videókat rólad. - nevetett fel

- Úristen. Fusssssssssss!

- Kösz nem, el vagyok itt. - nevetett tovább. - Egyébként köszönöm a reggelit. - cuppantott a telefonba. Úgy 10 percig beszéltünk.

- Mel jössz? - jelent meg az ajtóban Mat.

- Mindjárt. - mondtam majd tovább hallgattam a még mindig nevető Justint, aki azon a videón nevetett, amikor anya fürdet.

Pompás. Mindketten remekül érezzük magunkat. :)

- Jólvan Justin, örülök hogy tetszek, de most megyek pancsolni. - mondta mire elhalkult

- Nem nézhet meg senki! - vette komolyra a szót. - Szeretlek puszi, vigyázz magadra.

- Én is, puszika te is. Szija. - mondtam majd letettem.

Kisétáltunk leterítettem a fűre egy plédet, bekentem magam naptejjel, és kifeküdtem. Először békén hagytak, de mikor eluralkodott a társaságon a pokol, egyszerűen kirántották alólam a paplant, és amolyan 'buli van, nem fetrenghetsz itt' stílusban bedobtak a vízbe.

- Gyerekek öltözzetek megyünk sétálni! - jelentette be úgy 3 óra múlva Baloghné.

Jöttek a 'nem', 'dehogy megyek' és a 'jó itt is' beszólások, de végül sikerült elindulnunk. Tanárnő kitett magáért, sok mindent megnéztünk, és szerintem a terve is az volt, hogy kifárasszon minket, és este nyugiba legyünk. Sikerült is neki. Sorban omlottunk be az ágyba, átöltözés után. Mindenki bedobta a szunyát.. De nem sokáig. Dave nagyon unatkozott, így bejött hozzám, hogy gyerünk keljek fel, mi lesz már, ő nem akar egyedül unatkozni, így unatkozzunk ketten. Először felkeltettük Emmat, majd szépen sorban mindenkit amolyan 'ha ő már fent akkor őt is keltsük már fel' stílusban. Csináltunk tábor tűzet, mályvacukrot ettünk, meg ilyesmi. Sztorizgattunk, pletykáltunk.

'Aludj jól drágám, holnap látlaaak.'  - olvastam fel magamban Justin sms-ét, amibe ugyan belefurakodott Dave, de azért sikerült elolvasnom.

Gyorsan vissza írtam majd, vissza dugtam a készüléket a farzsebembe. 

- Felelsz vagy mersz? - nézett körbe Sophie, és egy üveget kezdett el pörgetni mi előtt még válaszoltunk volna.

- Zack. Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Szűz vagy még? - kérdezett rá egyből Sophie.

Nem kerülgeti a forró kását. Na jó ez hülye szólás volt...

- Khm. Nem is tudom. - röhögött fel - Aha. - mondta majd megpörgette az üveget.

Imádkoztam hogy ne kerüljek sorra. Jól is ment. Kb 10 percig. És pont Matthew pörgetett.

- Nehezítünk. 2 kérdésre kell válaszolnia mindenkinek + meg kell csinálnia mind azt amit mondunk, vagy kiesett. Első kérdés. Kivel feküdnél le innen?

- Senkivel. Nem csalom meg a barátom...

- Muszáj mondanod valakit.

- Senkivel nem feküdnék le a barátomon kívül.

- Jó. Másik kérdés. A barátoddal lefeküdtél már?

- Nem. - feleltem őszintén majd mindenki 'húúúú'-zni kezdett.

- Csókolj meg.

- Mi? - nevettem fel

- Ez a feladatod.

- Kösz nem. - álltam fel majd besétáltam a szobába.

FONTOS!

AZOK IS ÍRHATNAK KOMMENTET A RÉSZEK ALÁ, AKIK NEM BLOGGER FELHASZÁLÓK. ŐKET NÉVTELENNEK FOGJA KIÍRNI! KÉRLEK TITEKET, MOST MÁR TÉNYLEG KOMMENTELJETEK, MERT NEM KELL HOZZÁ SEMMI! KÖSZÖNÖM. 

ÚJ RÉSZ MA ESTE!