Prológus

Két földrész, és két élet.

Ennek ellenére mégis találkoznak, nem is egy akármilyen helyen. Megélik a kínják kínját, a sors még is összehozza őket.

Míg Melanie Magyarországot mondhatja otthonának, pedig nem is idevalósi, addig Justin a sztárvilágban él, körbeutazza a világot, és végül Magyarországra téved egy kicsit pihenni, hiszen itt nem ismerik olyan sokan.. A két tini sorsa mégis összefonódik.

Vajon képesek lesznek megbirkózni a nehézségekkel, a fájdalommal, csakhogy a végén egymás karjaiban landoljanak? Melanie, aki egy évvel fiatalabb a szupersztárnál sok mindenen megy keresztül. Távol kerül a szüleitől, testvérétől, és a barátaitól, csakis azért hogy a barátjával turnézza körbe a világot. De mi történik köztük, mikor Justin turnéra indul Melanie nélkül?! Ki jön a képbe?! Ki az a másik lány?! A híres, és dögös Selena Gomez? Na ne... Mit csinál együtt a két híresség? Mivel bántják meg ennyire a hétköznapi lányt? Ám Justin szíve még is Melanie-hoz húzza, hiszen őt szereti tiszta szívéből..! 

. . .

- Rendben anyu, később jövök! - köszöntem el édesanyámtól, majd kiléptem az ajtón. Arcomat megcsapta a hűvös, mire egész testem libabőrös lett. Kicsit össze húztam magamon a cipzáros felsőt, és elindultam a kivilágított utcán. Barátnőm nem messze lakik tőlünk, alig 10 percre. Amíg odaérek mindig van időm kicsit kiszellőztetni a fejem. Ma is szokásos úton indultam el. Bár már kezdett sötétedni, és ilyenkor már sehova nem szoktam menni, most még is eljöttem otthonról, hiszen ha Emma azt mondja baj van, akkor tényleg baj van, és nem hagyhatom magára. A szüleinek úgysem mondaná el, testvére pedig nincsen, így maradt a legjobb barátnője, vagyis Én. Befordultam egy másik utcába, ahol mint mindig most is hajléktalanok császkáltak. Ki a betonon, ki a fa tövében ült, esetleg aludt. Nem szeretek erre jönni, mert mindig utánam ordítanak valamit. Be vannak rúgva, nincsenek maguknál. Veszélyes ez a környék. Sietősebbre vettem lépteimet, és a földet vizslatva mentem egyenesen.

- Szijaa cicaaa! Gyertek fiúk, már kivagyok éhezve... - hallottam meg mellőlem pár férfi hangját, és mikor rájuk pillantottam, épp felém tartottak. Futni kezdtem, de gyorsabbak voltak nálam, és hátulról elkaptak. Egy sötét, koszos, és laktalan házba vonszoltak. Nyilván itt alszanak.. Torkom szakadtából ordítottam, de nem hatott. 

- Hoztunk új husit.. - nevetett fel az egyik. Egy napszemüveges férfit láttam meg magam előtt, aki mellett még egy ember állt. Kik ezek?! Ember rablók?! Jaj ne!...

- Hozzá ne merjetek érni. Hozzátok ide. - mondta a szemüveges, mire egyenesen oda hajítottak, így a karjaiban landoltam. Bekötötte a számat, de én eszeveszettül kezdtem ütni, és rugdosni, mire hátulról hirtelen fejbe vágtak. A földre zuhantam, ahol kaptam még egy rúgást a hátamba, majd újra fejbe vágtak. - Nem megmondtam hogy ne érjetek hozzá?! Most mit mondok majd Dereknek mi van ezzel a kurvával? Mi? Takarodjatok előlem, őt meg rakjátok be a kocsiba! Most!! - hallottam, de az utolsó szót már nem értettem tisztán. Hirtelen minden elsötétült..