EPILÓGUS

A dalt mindenképpen hallgassátok hozzá, de csak miután ezt a jelet látjátok: ---!

/5 évvel később/

/Justin szemszöge/

Több mint 2 év telt el azóta, hogy Melanie szülei elhagyták az élők sorát. Szeretteik, és barátaik hosszú hetekig, sőt hónapokig nem tudták feldolgozni a történteket, de az életnek mennie kell tovább. Nem szabad a miérteken gondolkoznunk. Nem tudhatjuk miért velük történt ez, s nem rágódhatunk ezen tovább. Én vigyázok lányukra, úgy ahogyan ők tennék most. Feleségül vettem, és lányunk született. A kicsi Jade. Szerelmem még ma is ugyanolyan gyönyörű mint tini korunkban. Nem mintha öregek lennénk, hisz csak pár évet öregedtünk. Csupán... Érettebbé, és idősebbé váltunk. 

---

(most kapcsoljátok be a zenét)

- Drágám, hozd a kocsikulcsot. - suttogott a fülembe. Ez az angyali hang, amit annyira imádok.

Szemeim kipattantak, mikor megláttam, milyen édesek a picurka kislánnyal. Olyan hihetetlen, mintha nem is az én családom lenne. Mintha, egy másik életbe csöppentem volna.
A fotósok mint mindig, most is a házunktól pár méterre 'sátoroztak'. Mozgós napjaink vannak, mióta megszületett Jade. Interjúk, fotózások, koncertek hada. Az egész világ tudni akar a Bieber családról, de sajnos el kell szomorítanunk őket. A magán életünk csakis kizárólag ránk tartozik! A babáról születése óta egyetlen kép látott nap világot, persze mert mindketten azonnal feltöltöttük Instagramra. Senkinek nem engedjük hogy megnézze, még a rokonok kezébe is féltve adjuk oda.
Ebben a hónapban lesznek az utolsó koncertek. Bevallom, fájó szívvel hagyom ott az énekesi karriert, de meg kell tennem. Meg kell tennem, hogy jobb jövőt biztosíthassak a gyermekem számára. Ez a legfontosabb. Talán egyszer, ha már nagylány lesz, újra színpadra állhatok, és befejezhetem azt, amit elkezdtem. De ezt az időszakot most le kell zárnom. Az életem megváltozott. Jobb ember lettem, amire büszke vagyok!
Benőtt a fejem búbja, nem teszek olyanokat mint akkor, régen.. Ami volt, elmúlt. Hátat fordítottunk a múltnak! Rá kellett jönnöm, hogy voltak rossz tulajdonságaim, szokásaim. Ám ezeknek véget vetettem. Egy új Justinnal találta magát szembe mindenki.
Elfáradtam.. Kimerültem...
A koncerteken csak ülök, már rég nem táncikálok a színpadon. Megtenném, azaz megtehetném. De nincs hozzá erőm. Tudom, mintha egy vén trotty beszélne belőlem, de ezek nem fizikai fájdalmak. Lelki fájdalmak, és sérelmek. Ezeket még a család sem tudja elfeledtetni velem.
Imádom a rajongóimat. Mindennél jobban szeretem őket, de meg kell érteniük hogy ez már nem az én világom. My world. Az album, melynek a neve tükrözte a valóságot. Ám, már nem azt az évet írjuk mint akkor.
Olykor, mikor megkérdezték mi lesz velem az évek során, csak nevettem, és azt feleltem, ugyanolyan lesz minden. Ám ez csöppet sem igaz. Nem gondoltam bele mi vár rám.
Minden akkor kezdődött, mikor össze zártak bennünket Melanie-val. Életem legrosszabb, és egyben legjobb időszaka volt. Hisz akkor ismertem meg.
Még most is vissza gondolok, ha végig simítok ujjaimmal a hegeken. Fáj, hogy egy Olyan szörnyű helyen ismerkedtünk meg. Mind a hely, a hangulat. Negatív. De végig csináltuk, és itt vagyunk. Élünk! Makk egészségesek vagyunk, ahogyan lányunk is! Furcsa, és kicsit bizarr is, de áldom azt a napot mikor elraboltak. Másképp nem találkozhattunk volna. Talán, még mindig egyedül lófrálnék a nagyvilágban.
- Drágám, induljunk! - hangja halk volt, alig hallható, de meghallottam.
Akaratlanul is, egy könnycsepp csordult ki szememből. A férfiak is sírhatnak! Emlékek hada szelte át agyamat. A sok jó, és olykor rossz emlék. Mint egykor, a kórházban:

' - Sajnálok.. Mindent. - suttogta. Kezem megremegett, és szemhéjam kicsit felnyitódott.

- Te vagy az? - szóltam alig hallhatóan.

- Sajnálom.. '

Nos, elérkeztünk a végéhez. Remélem nem okoztam csalódást. Imádtam a blogot, mégha ez nem is látszott. Mikor az epilógust írtam, eléggé elérzékenyültem, talán ezért sikeredett Justin karaktere ilyen érzelgőssé. Ilyenné terveztem, de lehet hogy kicsit túl érzelmes lett. Nem tudom, nekem tetszik! :) A végére egy kis statisztika az oldalról!

A blogot 2013. 01. 03.-án kezdtem.

A blogot 2014. 07.02.-én azaz ma zárom be.

A blognak összesen 10 feliratkozója volt. (eddig)
A blogra összesen 11.648-szor kattintottak. (eddig)
A legtöbben Chromeról olvasták a blogot, de akadt köztük Opera, Firefox, Safari és Explorer is.
 Indonéziában, Szerbiában, az Egyesült Államokban, és Kanadában is olvasták a blogot!



Köszönöm, a sok támogatást amit az idők során kaptam a bloghoz. Így a végére még azt elmondanám, hogy a  blogot NEM reklámoztam sehol!
Köszönök mindent, sziasztok! <3