19. rész /Nem fogok bedrogozni Lil../

Sziasztok! Tudom, hogy kicsit rövid rész lett (pedig megígértem hogy extra hosszú lesz), de mivel az előző nagyon unalmas lett, így gyorsan hozni akartam az újat. Hamarabb is fel tudtam volna rakni, csak pestre utaztam két napra, így csak most sikerült felraknom. Remélem tetszeni fog mindenkinek, kérlek komizzatok! <3

Nem is tudom hol kezdjem. A fejem szanaszét áll. Azt hiszem, ezt a turné dolgot nem nekem találták ki. Minden olyan gyorsan megy, ide oda járkálás, interjúk, koncertek, próbák. Pedig csak kísérő vagyok! Justin hogy bírja? Fogalmam sincs. A buszon ülök, és Londonba tartunk. Nagyon sok energiára van szükség ahhoz, hogy talpon tudjak maradni egész nap. Általában este beesek az ágyba, és még egy világháború sem tudna felkelteni reggelig. A többiek hogyan bírják? Jó kérdés. Már belejöttek.. Idővel talán én is megszokom. Vagy nem. Reggel van, pontosan 8 óra. Nemsokára megérkezünk. Biztosan rajongók hada fog minket köszönteni. Még nem voltam Londonban, de épp eljött az ideje hogy megismerjem. Zacknek és Edwardnak például ez a szülővárosa. Nem is mondtam, hogy Kanadában születtem, csak a szüleim mindig költöztek, végül pedig Magyarországon kötöttünk ki, ahonnan már nem mentünk sehova, leginkább az iskola miatt. Nem is gondoltam volna, hogy találunk olyan sulit, ahova külföldi arcok járnak, pont mint én. Nagyon örültem mikor megtudtam hogy ilyen is létezik. De térjünk is vissza a valóságba mert ez senkit sem érdekelt. Épp Justintól jöttem ki, mikor a busz lefékezett, én pedig hirtelen az ablaknak csapódtam.

- Hülye busz. - durcáskodtam Scooternek, aki egy nevetéssel nyugtázta szerencsétlenkedésemet, és kinyitotta a busz ajtaját.
Justin kérte, hogy szállodában aludjunk, mert nagyon kényelmetlen neki az ágy, és mivel ő alszik felül mindig leesik, na meg nem tudunk összebújni sem. A szálloda hátsó parkolójában parkoltunk le, és a hátsóbejáraton megyünk be, hogy ne vegyenek észre. Belieberek járkálnak mindenhol, mivel tudtak az érkezésünkről, de én például nem szeretnék arra kelni kora reggel hogy az erkély alatt ordibálnak. Nagyon kedvesek meg minden, de picit idegesít, hogy bármerre megyünk, rejtőzködni kell. Ehhez én nem vagyok hozzászokva. Egyébként nagyon szeretem őket. Mindent megtesznek azért, hogy lássák imádottjukat. Képesek kora reggel oda menni a koncerthelyszínére, csakhogy első sorba kerülhessenek. Eszméletlen. Magabiztosan lépek a recepciós férfi elé, aki mosollyal nyugtázza érkezésemet. Igen, a többiek mindig lemaradnak.

- Jónapot, Scooter Braun névre foglaltunk egy lakosztályt. - mondtam mire a számítógép felé nézett, és erős kattintásokba kezdett. Pár másodperc után felszólalt, és mosolyogva adta oda a kulcsokat, persze ekkor már a többiek is megérkeztek, és Scooter is bemutatkozott. Mosolyogva kikapta a kezemből a kulcsot, és a 'Még a végén elhagyod' mondattal ott is hagyott. Nevetve ráztam meg a fejem, és futottam utánuk. Mikor kinyitotta az ajtót elállt a lélegzetem. Nagyon jól nézett ki minden. Biztos drága volt. Egy hétig leszünk itt, mert Justinnak itt van pár barátja, akik bulit rendeznek ma este, amire ő is hivatalos. Valamint stúdióban lesz, na meg persze koncert is lesz. Ennek a bulinak nem túlzottan örülök, mert lesz ott pár arc, akiket nem nagyon bírok. Például Lil Twist. Lássuk csak miért. Ja igen megvan, ő befolyásolta a barátomat. Nem nézném szívesen a képét...

. . .

Csendben lépkedtem London kivilágított utcáin. Besötétedett, mi pedig elindultunk egy közeli privát klubba. Egyik oldalamon Justin, másikon pedig Fredo.

- Justin remélem vigyázol a barátnődre. Tudod milyen Lil.. - mondta Alfredo, és beléptünk az ajtón, ami előtt két nagy darab ember állt. Furcsán néztem szét a klubban, ahol sok ember táncolt a sötétben, és csak a bárpult, világított. A zene nagyon hangos volt, alig hallottam Justint.

- Ők itt a haverok. Mindenki ismer mindenkit. - mondta és a pulthoz mentünk, ahol a fiúk lepacsiztak pár emberrel.

- Szia, én kérek valami jó koktélt. - mosolyogtam a pultos lányra, aki bólintott és fél perc múlva elém is rakott egy poharat. Hamar megittam, kértem is a következőt, jobban mondva kértem volna, de Justin elhúzott a pulttól, és a táncparkettre vitt, ahol táncolni kezdtünk.

- Nem kéne sokat innod. - suttogta ajkaimba, és hosszú csókot
Megrántottam a vállam, és egy puszit adtam a szájára. Táncoltunk egy ideig, majd otthagyott, hogy kicsit körülnézzen. Fredoval ültünk a pultnál, de már kicsit untam magam, így én is elmentem szétnézni. Találtam egy ajtót amin a VIP szó díszelgett. Justin Bieber barátnője vagyok, biztosan bemehetek.. Halkan benyitottam, és körülnéztem. Pár fekete bőrfotel, középen egy nagy bőrkanapé, és sötétség. Itt csend volt, bár kintről behallatszott a zene. Elbújtam, és hallgatózni kezdtem. Meghallottam Justin hangját, meg még pár rekedtes hangot is. Justint kérlelték valamire.

- Nem fogok bedrogozni Lil. Egyszer már elveszítettem Melaniet, nem fogom újra... - mondta és eltolta maga elől a papírt.

- Most utoljára Bieber. A régi szép idők emlékére. - mondta mire JB elvette a port, és felszívta.

Micsoda?! Drogozik? Mi?! Én ezt nem értem. Nem lehet igaz.. Nem hiszem el. Nevetve kért egy újabb adagot, mire megráztam a fejem, és könnyeimmel küszködve léptem Fredo elé, hogy hazamegyek. Többet nem mondtam neki, gyorsan leléptem. Mikor kiértem a klubból, nem bírtam tovább. Justin drogozik? Miért nem mondta el? Vajon mióta? Újra átvert?! Állj, állj, állj. Átvert. Újra. És én még hittem benne hogy minden újra a régi lesz... Telefonom csörögni kezdett, és a kijelzőn Justin nevét olvastam. Felvettem, de nem szóltam bele. Hallottam a zenét, és ahogyan aggódóan kérdezi hogy hol vagyok, és miért mentem el.. Felnevettem, és le is raktam. Nevetséges. Nevetséges vagyok, hogy mindvégig hittem neki. Vajon mit csinál, vagy csinált még?! Fogalmam sincs. Oké tudom hogy befolyásolható, de miattam megállhatta volna. Tudja, hogyha megtudnám, nagy vita lenne belőle.. Lesz is! Azt is tudom, hogy ha valaki egyszer kipróbálja akkor valószínűleg másodszorra is kiakarja. De kimondta neki hogy próbálja ki? Kényszerítették? Nem hinném... Oké az emberek követnek el hibát, de elmondhatta volna.. Ha elmondta volna talán megértőbb lennék. De így.. Nem tudom. Nem tudom mit tegyek. Sírni nincs értelme. Nem lesz jobb tőle.. Könnyezve mentem vissza a szállodába, az óra pedig hajnali kettőt ütött. Mindenki aludt, én is bementem a szobába, átöltöztem, és bebújtam a paplan alá.. Fél óra múlva még mindig nem aludtam. Aggódtam Justinért. Már majdnem felhívtam mikor nyílt az ajtó, így gyorsan becsuktam a szemem, mintha aludnék. Felsóhajtott, és a fürdőbe ment. Nem sokkal később befeküdt mellém, és egy puszit adott a homlokomra. Felé fordultam, és kinyitottam a szemem.

- Úgy aggódtam. - suttogta. Sóhajtottam egyet, és belekezdtem..

- Mikor akartad elmondani hogy drogozol?! - húztam fel a szemöldököm, mire kiült az arcára a meglepődöttség. Nem ezt várta..

- Elakartam mondani.. - mondta mire felnevettem. Aha, jó. Mégis mikor? - Nem akartalak ezzel terhelni. Nem rég békültünk ki, még várni akartam vele egy kicsit.. - mondta mire megkérdeztem mióta csinálja. - Kábé két hónapja. - sütötte le a szemét, mire nekem tátva maradt a szám. Két hónapig nem tudta elmondani?!

- Oké, nekem ez sok, jóéjt. - mondtam, és lehunytam a szemem, amin egy könnycsepp is kibuggyant. Letörölte, és átkarolt. Még párszor elmondta mennyire sajnálja, de elaludtam..

Reggel Pattie ébresztett minket, ugyanis interjúra megyünk. Vagyis megy. Én nem tartok vele.. Csendben felöltözött, fogat mosott, stb, majd leült mellém az ágyra.

- Tényleg sajnálom. El kellett volna mondanom.

- Tudod mi az egészben a legrosszabb? Azt mondtad Lilnek nem fogsz bedrogozni mert egyszer már elveszítettél. Mégis megtetted. Újra elveszítettél.. Még ha nem is teljesen, de egy részemet elveszítetted. Nem tudok megbízni benned. Megegyeztünk hogy mindent elmondunk egymásnak. - mondtam mélyen a szemébe nézve. Elgondolkodott, de nem szólt. Igazam volt, ezzel ő is tisztában volt. Csak nem tudta mit csináljon. Mivel tegye jóvá.. Magához húzott és megölelt. Fejét nyakamba fúrta, és ott pihentette. Nem szólt egyikünk sem, csak öleltük egymást. - Remélem ezentúl mindent elmondasz nekem.. - mondtam mire rám nézett, és megcsókolt.