EPILÓGUS

A dalt mindenképpen hallgassátok hozzá, de csak miután ezt a jelet látjátok: ---!

/5 évvel később/

/Justin szemszöge/

Több mint 2 év telt el azóta, hogy Melanie szülei elhagyták az élők sorát. Szeretteik, és barátaik hosszú hetekig, sőt hónapokig nem tudták feldolgozni a történteket, de az életnek mennie kell tovább. Nem szabad a miérteken gondolkoznunk. Nem tudhatjuk miért velük történt ez, s nem rágódhatunk ezen tovább. Én vigyázok lányukra, úgy ahogyan ők tennék most. Feleségül vettem, és lányunk született. A kicsi Jade. Szerelmem még ma is ugyanolyan gyönyörű mint tini korunkban. Nem mintha öregek lennénk, hisz csak pár évet öregedtünk. Csupán... Érettebbé, és idősebbé váltunk. 

---

(most kapcsoljátok be a zenét)

- Drágám, hozd a kocsikulcsot. - suttogott a fülembe. Ez az angyali hang, amit annyira imádok.

Szemeim kipattantak, mikor megláttam, milyen édesek a picurka kislánnyal. Olyan hihetetlen, mintha nem is az én családom lenne. Mintha, egy másik életbe csöppentem volna.
A fotósok mint mindig, most is a házunktól pár méterre 'sátoroztak'. Mozgós napjaink vannak, mióta megszületett Jade. Interjúk, fotózások, koncertek hada. Az egész világ tudni akar a Bieber családról, de sajnos el kell szomorítanunk őket. A magán életünk csakis kizárólag ránk tartozik! A babáról születése óta egyetlen kép látott nap világot, persze mert mindketten azonnal feltöltöttük Instagramra. Senkinek nem engedjük hogy megnézze, még a rokonok kezébe is féltve adjuk oda.
Ebben a hónapban lesznek az utolsó koncertek. Bevallom, fájó szívvel hagyom ott az énekesi karriert, de meg kell tennem. Meg kell tennem, hogy jobb jövőt biztosíthassak a gyermekem számára. Ez a legfontosabb. Talán egyszer, ha már nagylány lesz, újra színpadra állhatok, és befejezhetem azt, amit elkezdtem. De ezt az időszakot most le kell zárnom. Az életem megváltozott. Jobb ember lettem, amire büszke vagyok!
Benőtt a fejem búbja, nem teszek olyanokat mint akkor, régen.. Ami volt, elmúlt. Hátat fordítottunk a múltnak! Rá kellett jönnöm, hogy voltak rossz tulajdonságaim, szokásaim. Ám ezeknek véget vetettem. Egy új Justinnal találta magát szembe mindenki.
Elfáradtam.. Kimerültem...
A koncerteken csak ülök, már rég nem táncikálok a színpadon. Megtenném, azaz megtehetném. De nincs hozzá erőm. Tudom, mintha egy vén trotty beszélne belőlem, de ezek nem fizikai fájdalmak. Lelki fájdalmak, és sérelmek. Ezeket még a család sem tudja elfeledtetni velem.
Imádom a rajongóimat. Mindennél jobban szeretem őket, de meg kell érteniük hogy ez már nem az én világom. My world. Az album, melynek a neve tükrözte a valóságot. Ám, már nem azt az évet írjuk mint akkor.
Olykor, mikor megkérdezték mi lesz velem az évek során, csak nevettem, és azt feleltem, ugyanolyan lesz minden. Ám ez csöppet sem igaz. Nem gondoltam bele mi vár rám.
Minden akkor kezdődött, mikor össze zártak bennünket Melanie-val. Életem legrosszabb, és egyben legjobb időszaka volt. Hisz akkor ismertem meg.
Még most is vissza gondolok, ha végig simítok ujjaimmal a hegeken. Fáj, hogy egy Olyan szörnyű helyen ismerkedtünk meg. Mind a hely, a hangulat. Negatív. De végig csináltuk, és itt vagyunk. Élünk! Makk egészségesek vagyunk, ahogyan lányunk is! Furcsa, és kicsit bizarr is, de áldom azt a napot mikor elraboltak. Másképp nem találkozhattunk volna. Talán, még mindig egyedül lófrálnék a nagyvilágban.
- Drágám, induljunk! - hangja halk volt, alig hallható, de meghallottam.
Akaratlanul is, egy könnycsepp csordult ki szememből. A férfiak is sírhatnak! Emlékek hada szelte át agyamat. A sok jó, és olykor rossz emlék. Mint egykor, a kórházban:

' - Sajnálok.. Mindent. - suttogta. Kezem megremegett, és szemhéjam kicsit felnyitódott.

- Te vagy az? - szóltam alig hallhatóan.

- Sajnálom.. '

Nos, elérkeztünk a végéhez. Remélem nem okoztam csalódást. Imádtam a blogot, mégha ez nem is látszott. Mikor az epilógust írtam, eléggé elérzékenyültem, talán ezért sikeredett Justin karaktere ilyen érzelgőssé. Ilyenné terveztem, de lehet hogy kicsit túl érzelmes lett. Nem tudom, nekem tetszik! :) A végére egy kis statisztika az oldalról!

A blogot 2013. 01. 03.-án kezdtem.

A blogot 2014. 07.02.-én azaz ma zárom be.

A blognak összesen 10 feliratkozója volt. (eddig)
A blogra összesen 11.648-szor kattintottak. (eddig)
A legtöbben Chromeról olvasták a blogot, de akadt köztük Opera, Firefox, Safari és Explorer is.
 Indonéziában, Szerbiában, az Egyesült Államokban, és Kanadában is olvasták a blogot!



Köszönöm, a sok támogatást amit az idők során kaptam a bloghoz. Így a végére még azt elmondanám, hogy a  blogot NEM reklámoztam sehol!
Köszönök mindent, sziasztok! <3

End...

Sziasztok!

Nagyon szomorú vagyok, és szégyellem is magam, hogy már olyan rég nem hoztam nektek részt. Nagyon sok dolgom van, a hetek pedig csak úgy repülnek, talán ez az oka annak hogy nem írtam egy betűt sem nektek, csak úgy felszívódtam. Nekem egyáltalán nem tűnt sok időnek az eltűnésem, bár így vissza tekintve annál inkább.

Úgy döntöttem, bezárom a blogot. A részeket fent hagyom, hogyha szeretnétek.Kommentben várom a válaszokat ez ügyben.

Lehet, hogy egy nap folytatom a blogot, fogalmam sincs, mit hoz a jövő. :) 

Tudom, írhattam volna előbb is, de eddig még tűnődtem, hogy folytassam-e vagy sem. Ha szeretnétek csinálok egy végső, befejező részt, amibe bele adok mindent. A döntés rajtatok áll! :) A kommenteket 05.04-ig várom, hogy mi legyen, ha nem érkezik komment, így hagyom a blogot ahogyan van. Köszönöm hogy olvastátok a blogom, és köszönöm a sok kommentet, megtekintést, feliratkozást! 

23. fejezet

Sziasztok, megjöttem a következő résszel, és vége a szünetnek. Ez egy hosszabbra sikeredett rész, remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek el kommentelni, pipálni, és feliratkozni! :)

Másnap reggel:

Egy nagy szürke felsőben léptem ki a többiek közé, és egy bögre kávéért nyúltam, amit meg is kaptam. Láthatjátok, hogy kicsit változott a hajszínem, nem fog sokáig tartani, mert nem igazán tetszik így. Ezért szerintem nemsokára meglátogatok egy fodrászt. Körülbelül egy hónapja ilyen a hajam. Mindegy.. A kávémat szürcsölgetve meredtem magam elé, miközben a programot hallgattam. Semmi interjú, semmi próba, csupán este lesz egy utolsó ingyen koncertünk itt, Londonban, valamint másnap reggel egy plázában egy autogram osztásunk, utána pedig indulunk is a következő turnéállomásra.

A telefonnal a fülemen indultam vissza szobába, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Semmi különös, csak felvettem egy hosszú farmernacit, valamint egy cipőt. Egyébként anyával beszéltem, már nagyon hiányzik. Na persze a többiek is, de ő nagyon. Elköszöntem tőle. és a készüléket zsebre dugtam. Hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam.

- Mai terv?  - feküdtem le a kanapéra.

- A Believe filmen dolgozunk! - mosolygott rám a férfi. Mi is a neve? Umm.. Ja, Jon M. Chu. Kedves.

- Este pedig konceeeeert. - nyújtotta el JB a mondat utolsó szavát.

- Csodás. - mondtam majd szétnyúltam a kanapén, és néztem ahogy ide-oda tekertek filmen. Fél óra alatt körülbelül háromszor aludtam el, de mikor mindenki felnevetett, szemem újra felnyitódott  Egy kamerát láttam meg magam előtt, és hogy Justin röhög mellettem.  - Mi történt? - kérdeztem, mire Justin csak egy tükröt nyomott a kezembe.
Belenéztem. Egy óriási bajuszt firkantott rám. Szempillantás alatt felpattantam, és Justin után futottam, aki időközben kereket oldott. - Ez most benne lesz a filmben?! - gondolkodtam futás közben.
Az ember általában nem gondol ilyenekre, miközben kerget valakit, de hát na. Hölgyem és uraim, ezek voltak Melanie Price bölcs szavai! Se. Szóval az énekes után futottam, a kamerás meg utánam. Szép kis fogócskát vett fel. Az ágyon ugrott át Justin, mikor elkaptam a bokáját, és fejre bukott. Kicsit megijedtem, mert nem mozdult. Csukott szemmel feküdt a hideg padlón, én pedig a kanapén ültem. Úristen! Nem lehetek ilyen szerencsétlen! Elájult?! Fölé hajoltam, és néztem egy pár másodpercig. Szólítgatni kezdtem, majd a férfira néztem, aki azóta is kamerázott, majd hirtelen azt vettem észre, hogy a földön vagyok, Justin rajtam ült, és a filctollal firkálgatta az arcomat. Ütni kezdtem, - persze finoman, nem erővel - mire ő csak nevetve lefogott, és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Kihasználtam a helyzetet, és én is össze firkáltam az arcát. Pattie lefotózott minket, és ahogy hallottam fel is rakta valahova.
- Kivágjátok ugye? - álltam fel vihogva
- Persze, kivágjuk... - indult meg Jus a fürdőszobába, közben pedig elhadarta, hogy velem is szeretnének még csinálni pár felvételt, ugyanis én is jelentős része vagyok mint a filmnek, mint Justin életének.
Unalmasan foglaltam helyet a kanapén Jus ölében, aki állandóan a szemem elé tette a kezét, és hülye fejeket vágott.
- Na, na hé! Dolgozok. Hjaj, nem vagy könnyű eset Bieber.. - kuncogtam
-Nos, hogy tetszik a pörgős élet, utazások, koncertezések, interjúk? Mit gondolsz, kifogod bírni a turné végéig? - tették fel a következő kérdést.
- Mindig is egy hiperaktív ember voltam, pörgős lány vagyok, és imádok utazni. Szeretem a koncerteket, legfőképpen azért, mert sok boldog arcot láthatok, és ezeket a mosolyokat mi csaltuk azokra az arcokra. Bár hiányoznak a szüleim, ki fogom bírni a turné végéig, utána pedig biztosan vissza fogok vágyni. - mosolyogtam a kamerába, majd hátra dőltem és fejemet Biebs vállán pihentettem.
- Na és hogy álltok a sztárral, szoktatok veszekedni? - kérdezte Scooter, aki a tv állványnak támaszkodott.
- Remekül, és igen, szoktunk néha, de egy egészséges kapcsolatban ez is benne van. Te hogyan gondolod? - néztem Jusra.
Felállt oda ment a kamera elé, úgy hogy csak a szája látszódjon.
- Imádoooooom! - ordította és elkezdett táncolni az ágy tetején, aminek a vége az lett hogy ráugrottam, így belekezdtünk egy verekedésbe.
- Srácok vegyétek már komolyan kérlek! - kérlelt minket Pattie, mi pedig gyorsan vissza ültünk, és egymásra mosolyogtunk, majd erősen koncentráltunk a kérdésekre, mikor megcsörrent a telefonom. Anya az.
- Szia kincsem! Ide tudnád adni Scootert? Sajnos kitöröltem a számát. Tudod hogy nem értek annyira ezekhez a telefonokhoz. - nevetett fel drága édesanyám a vonal másik végén, majd unottan oda adom a telefont.
Addig kimentem a konyhába inni egy kis üdítőt. 
- Gyere pakolj, holnap utazunk, de egy másik helyre, nem a turné miatt. -  hajolt oda Biebs, és egy puszit nyomott arcomra.
- Mégis hová? - néztem rá érthetetlenül.
- Az mindegy, meglepetés...

Pár órával később:

- Melanie menj tartsd a frontot Justin rosszul lett. - kiabált oda Pattie, és a kezembe dobott egy mikrofont, amit útközben be is kapcsoltam, majd ráérősen kisétáltam a színpadra.

- Egy kis zenét kérünk, létszi. - mondtam, mire elindult egy kis zene, és bele is kezdtem. - Mint tudjátok, holnap a közeli plázában lesz egy kis dedikálás, szóval gyertek sokan, de ne feledjetek el vigyázni a saját, és mások testi épségére, na meg hogy Justin klausztrofóbiás, így ha nem marad neki elég hely, meglehet hogy rosszul lesz. Hozhattok bármit, mi aláírjuk, és albumot is vehettek, amit ott dedikál nektek. - mindeközben láttam hogy egy tíz éves kislány nyújtogatja a kezét, így lehajoltam az első sorhoz, és oda adtam egy biztonsági őrnek a mikrofont hogy tartsa oda a lánynak, én túl messze voltam tőle.

- Tőled is kaphatunk aláírást? - kérdezte, majd gyorsan vissza is adták a mikit.

- Persze. Tudjátok mit, akinél van toll adjon fel. De ne dobja adja fel! Most van pár percünk, amíg a sztárunk át öltözik, és pihen egy pöppet. - mosolyogtam a tömegre, akik persze nem hallgattak rám, és élből öt filctoll repült felém, amik elől sikeresen kitértem.
Viszont sikerült őket lefoglalnom, amíg Jus jobban lett, így vissza is jött, és lenyomtuk a maradék számokat, plusz a táncunkat, aminek a végén mindenki 'OHHHHH'-zott. Nagyon aranyosak voltak a rajongók. Még pár szülő is énekelte a számokat.
A koncert után gyorsan haza robogtunk, és el is tettük magunkat holnapra..
Reggel hangos sikításra keltem, amitől egész nyűgös lettem. Utálom, ha felkeltenek..
- A fene vigyen el Justin, mit sikítozol?! - nyitottam ki a szemem, de az említett személy még javában aludt. - Ahh. - morogtam magamban.
Kicsoszogtam az erkélyre, hátha onnan ered a zaj. Teli találat! Kismillió lány volt az erkélyünk alatt, és egytől-egyik, mind minket várt. Honnan tudták meg, hogy itt szálltunk meg?! - Kelj fel Jus, megrohamoztak minket. - löktem meg kicsit, mire belecsavarodott a takaróba, és sikeresen landolt a földön.
-Bassza meg. - mérgelődött, majd vigyáz állásba vágta magát, és lassacskán felöltöztünk. Mikor észbe kaptam, már javában osztogattuk az aláírásokat.
- Hello, szia. - intett felénk egy kislány aki egy pólóval, és egy cd-vel a kezében telepedett le az asztalnál. - Képet szabad? - nézett rám félénken, mire mosolyogva bólintottam, és közelebb hajoltam hozzá, mivel kettőnk között volt egy asztal, és körbe volt az asztal véve kordonnal, így csak az arcomat tudtam kidugni.
Elég meleg volt, na meg persze hatalmas tömeg, én meg egyre jobban szédültem. Végig simítottam a kezem Justin arcán, mire csak elmosolyodott, és egy puszit nyomott az arcomra. Megittam egy flakon ásványvizet, és folytattam a dolgom. Néhány perc múlva - na jó háromnegyed óra múlva - Jus felállt, és megszólalt.
- Köszönjük hogy eljöttetek, de sajnos most mennünk kell ugyanis utazunk tovább. De itt marad néhány barátunk, akik tovább osztogatják, a már kész aláírásokat, és megtudjátok venni az albumom, valamint néhány, az arcommal ellátott terméket is. Szeretlek titeket! - fordult meg hirtelen majd engem is maga után húzva indultunk el a reptérre.

ÚJ BLOG, SZÜNET!

Sziasztok! Mint az fent is láthatjátok, új blogom van: iminloveee.blogspot.com

Részben emiatt is szünetel az oldal. Valamint, nincsen semmi ötletem a bloghoz. Nem tudom meddig lesz szünet, szerintem maximum(!) egy hónap, de lehet hogy kevesebb ideig. Addig is megkérnék mindenkit, hogy ne felejtse el a blogot, mert ha újra beindul, azért szeretném ha meglennének az olvasóim. A másik blogom, amit belinkeltem továbbra is üzemel, a prológus + az 1 rész fenn van, és nemsokára érkezek a következő résszel! Remélem nem haragudtok rám túlságosan! <3 Jó olvasást a másik blogomhoz, mindenképpen írjatok oda, vagy legalább pipáljatok ha tetszik! Sziasztok!  

-Ewushh 

22. rész /Miért pont madár?/

Sziasztok, sajnálom hogy csak most hoztam részt, de beindult a suli, meg találtam egy új könyvet is, amit szuper gyorsasággal olvastam ki, szóval nagyon összekuszált hetem/heteim voltak mostanában, így nem hoztam részt, de most itt van, remélem pipáltok, komiztok, vagy feliratkoztok! :) Remélem tetszeni fog! :* <3

-Ewushh

- Köszönjük Melanie, holnap ugyanitt, ugyanezt? - nevetett fel Justin.
Ekkor persze már elköszöntem a közönségtől, és a színpadról igyekeztem lefelé. Justinnal megtanultunk egy táncot, amit együtt adtunk elő. Csak ketten, a ma esti koncerten. Még egy számot is felvett, hogy alatta azt énekelje. Mi ez ha nem elképesztő? Egyébként, egy lassú táncról, és lassú zenéről van szó. Szóval lejöttem a színpadról, és az öltözőbe futottam. Vagy inkább kocogtam. Na jó, ráérősen sétáltam.. Át öltöztem, és a táncosokkal együtt visszamentem a színpadra, ahol a következő, és egyben utolsó számot adtuk elő. A tömeg megvolt őrülve. De komolyan, még egy melltartót (!!!) is feldobtak a színpadra. OMG. Justin egyszerűen lerúgta a színpadról, majd félmeztelenül ment közelebb a közönséghez, hogy megfogják a kezét.

- Itt nem csak Justin a sztár, hanem mindenki aki megérinti őt. - mondta Scoo a szám végén Pattienek.
Ez azért kicsit túlzás, mert szerintem a táncosok nem mondhatóak sztárnak. Furán is hangzik. Ez volt az első estém, és nagyon paráztam, de minden remekül ment, én pedig majd kicsattantam az örömtől. Egész este mosolyogtam, amit más is észre vett. A többi táncos is megdicsért, és a Meet&Greet-en is örömmel mondták, hogy nem gondolták volna, hogy Justin barátnője később táncosnak áll be a bandába.

Másnap reggel, a tetkószalonba igyekeztünk, ahhoz az emberhez, aki Justin tetoválásait csinálja. Azért jött el idáig, hogy csináljon Justinnak egy úgy tetoválást. Végül is sokat fizet neki Justin, úgyhogy megéri eljönnie idáig.

- És te kicsi lány milyen tetoválást képzeltél el magadnak? - nézett fel rám egy pillanatra, miközben Justinon dolgozott.

- Ohh, én csak Justint kísértem el, de mindig is kinéztem magamnak egy tetoválást, amit majd a bal kezemre szeretnék csináltatni. De ez még a jövő zenéje.. - mosolyogtam mire rám pillantott Justin.

- Sosem mondtad hogy szeretnél tetkót. Figyelj Mel, ha tényleg komolyan gondolod, csináltasd meg most, ő a legjobb ember erre a célra. - mondta barátom, mire kimentem a szalon elé, mert csörgött a telefonom.

A kijelzőn Anya név szerepelt, felette pedig egy mosolygós kép. Vicces, hogy a saját anyám segítséget kér tőlem főzéssel kapcsolatban. Ő tanított meg főzni, de mindig engem kérdez meg ha valamit nem tud, vagy csak egyszerűen elfelejtette. Nem mintha valamelyik gondolata is igaz lett volna rám, mert semmi ilyet nem akartam, csak egyszerű kis tetkót. Ez minden. Örömmel mondtam el kívánságomat a férfinak, aki egy nagy képekkel teli füzetecskét tolt az orrom alá.

- Ezt nagyon szeretik a lányok, sokan ezt kérik. - mutatott egyre, amin egy madártoll szerepelt körülötte sok madárral.

- Nem köszönöm, ez túl nagy, na meg az ára is sok nekem. Nekem csak valami egyszerű kellene. Például ez. - mutattam rá, mire bólintott, és a székbe tessékelt. Azt hittem fájni fog, pedig nem. Na jó, fájt, sőt az elején egy könnycsepp is kicsordult, de a végére kezdtem megszokni. Örömmel néztem rá a végeredményre, majd Justinra.

- Miért pont madár? - kérdezte Jus.

- Tudod, mikor táncolok olyan mintha repülnék. Nincs semmi problémám, snagyon jó vagyok, és ilyenkor semmi másra nem gondoemmi bajom. Felemelő érzés. Ez az, amiben lok, csak arra, mennyire boldog vagyok. - mondtam. Lehet hogy hülye hasonlat, de ezt szavakkal nem lehet leírni. Mindenki jó valamiben, én a táncban..

- Ja, vágom. Akkor most én csináltassak ugyanoda egy mikrofont? - röhögött. Szememet forgatva nyúltam a pénztárcámért, majd kézen fogva távoztunk a helyről. Nagyon örültem, hogy végre nekem is van tetoválásom, már régóta szerettem volna, de nem gondoltam hogy ilyen hamar meg lesz. Egész úton nézegettem. Bár kicsit piros volt, és volt rajta fólia is amit egy ideig rajta kell hagyni, de nagyon szép lett. Nekem tetszik, más véleménye meg nem érdekel. Az én testemen van. A többieknek is tetszett a tetkónk, bár Justiné ezerszer jobb lett. Lefotóztam a két művet, és feltoltam a képet Instagramra amihez csak annyit írtam hogy 'New tattoos'. Szerintem mindenki rájött hogy az egyik Justiné, a másik pedig az enyém. Ezerrel jöttek a kommentek, bár megakadt a szemem egy olyanon amin azt írták Justin befolyásol, és pár hónap múlva nekem is tele lesz a testem tetoválásokkal, de egyébként a legtöbben megdicsérték a tetkóinkat. Elküldtem anyuéknak, és Emmanak sms-ben a képet, amire rögtön válaszoltak, hogy hű de milyen szép. Interjúra indultunk. Én, JB és Scoo.

Fogalmatok sincs, milyen érzés napról napra más városban lenni, és különféle emberekkel találkozni. Van aki szeret minket, és van aki nem nagyon. Próbáljuk magunkat megszerettetni. Remek showt darálunk le napról napra, ami lehet hogy számunkra kissé unalmas, de akik eljönnek, egy életre való emlékkel távoznak a helyszínről. Nem is tudom hogyan köszönhetném meg, hogy ennyi értékes emberrel vagyok körülvéve, és nap mint nap azt csinálhatom amit a legjobban szeretek. Táncolni.. Ahogy elnézem az arcokat a koncerten, mindenki csillogó szemmel figyeli Justint. Minden Belieber álma és vágya találkozni vele, megérinteni, de akár csak egy másodpercre is ránézni imádottjukra. Sosem láttam még ilyen hűséges rajongókat, mint Justiné. Pedig én magam is nagyon szeretek különféle hírességeket, énekeseket, színészeket. De a Belieberek.. Egy család. Többen mondják, hogy ilyesfajta rajongást csak a Beatles együttesnél vagy Michael Jacksonnál tapasztaltak. A Belieberek még ezt is felülmúlják. Elképesztőek. Mindannyian, egytől-egyig.

- Hallhatunk a közeljövőben új számot, esetleg klippet tőled? - zökkentett ki az interjús nő hangja gondolkodásomból. A színfalak mögött figyeltem az interjút, de már, úgy tíz perce elkezdődött.

- Igen, a Lolly klipen dolgozunk, új számom pedig már hallhattátok, ami pár napja jelent meg, és a koncertjeimen szoktam előadni, tánc kíséretében, amiben a barátnőm segít.

- Szóval neked dolgozik?

- Így is mondhatjuk. Nagyon jól táncol, és szeretném megmutatni őt a nagyvilágnak. Ki tudja, lehet hogy pár év múlva híresebb lesz mint én. - rántotta meg a vállát, én pedig rázkódó vállakkal nevettem, az elhangzottakon.
Én megelégszek azzal, hogy színpadon lehetek, mint egy táncos. Nem akarok én híres lenni. Nekem a mostani felállás tökéletes. Nem kérek semmi többet, minthogy táncolhassak. Sosem gondoltam arra, hogy tánccal helyezkedek el a nagyvilágban, de ha megadatott ez a lehetőség akkor élek vele. De persze a szüleim nélkül semmire se mennék, hiszen ők írattak be táncórákra, még kicsi koromban, szóval lényegében azóta csinálom. Az interjú után egy fotózásra kellett mennünk, de sajnos elfelejtettem az újság nevét, aminek a címlapjára kellenek képek JB-ről.. Justin és Scoo pacsival üdvözölt mindenkit, míg én csak a padlót vizslatva álldogáltam mögöttük, mikor odajött egy lány.

- Szia, Kristen vagyok, te pedig Melanie, Justin barátnője ugye? - üdvözölt kedvesen, mire elmosolyodtam, és kicsit bólintva kezet ráztam vele. - Reméltem hogy eljössz, láttalak a Youtubeon, lenne kedved ahhoz, hogy csináljak rólad pár képet? Van egy tánccal kapcsolatos újság, és téged szúrtalak ki, a címlaphoz. Nagyon jó táncosnak talállak, és a címlapra kellene egy kép, pont mint ahogy Justinról is. De nehogy félre értsd, ez egy női lap, Justin nem ezen a magazinon lesz. - nevetett.
Mosolyra húzódott a szám, és Justintól elköszönve vonultam félre Kristennel. Megmutatta a magazint, és mindenről részletesen mesélt. Belementem a dologba, így aláíratott velem egy papírt. Na jó, volt az több is. De először alaposan végig olvastam. Sose írjunk alá semmit olvasás nélkül! Arany szabály. Pár kép, és az ölembe pottyan egy kis plusz pénz. Hogy a fenébe ne érné meg? Egy fal mögé kellett állnom, és tánclépéseket mutatva kellett pózolnom, de csináltuk néhány sima, egyszerű képet is, az arcomról. Még beszélgettünk egy ideig, miközben jött egy SMS Scoo-tól.
'Hol az istenbe vagy Mel, remélem nem mentél bele semmi hülyeségbe. ÍRJ VISSZA!'
Hűűű, valaki igencsak ideges.. Gyorsan vissza is írtam neki.
'Scoo, az istenit nyugodj meg. A MELLETTED lévő szobában vagyok. Nyugii... Kemény munkában vagyok ember ;) :D'
Nem is kellett sokat várnom, fél perc múlva Scoo tépte fel az ajtót, majd mikor Kristenre nézett, hirtelen megállt, majd mosolyogva kísérte végig szemével, ahogy a fotós odasétál hozzá, és megöleli. Pár percig beszélgettek, közben Scooter többször is rám mosolygott, majd felém fordult közölni, hogy a legjobb választás volt, hogy elfogadtam az ajánlatot. Justin kész volt, úgyhogy ő is át jött, és le ült Scoo mellé, engem nézni. Ekkor Kristennek egy új ötlete lett. Justin is legyen rajta a képen, és mutassunk valami mozdulatot a táncunkból. Teljesítettük a kívánságát, bár az egészet végig röhögtük. Majd mikor végre csend lett, és egymásra néztünk, újra kitört belőlünk a nevetés. Végül sikerült megállnunk egy kép erejéig hogy ne kapjunk röhögőgörcsöt, és Scootert idézve felnőtt ember módjára viselkedjünk. Majd végül beírtam a fotós telefonszámát a telefonomba, ő is az enyémet a sajátjába, és utunkra eresztett minket. Nevetve sétáltunk végig London utcáin. Kicsit sietősebbre vettük a tempót, mert időközben Scoo kapott egy hívást, hogy interjúra várnak minket.

- Még egy interjú ma. Már kikészültem... - nyafogott Justin.

- Honnan veszed hogy veled akarnak interjút? - nevetett fel a menedzser.

- Kivel mással? - tette fel a kérdést JB, mire Scoo nemes egyszerűséggel homlokon csapta magát. - Ohh, vele? - mutatott rám Justin, mire Scoo szemét forgatva bólintott egyet. - Ohh.. Mondtam én hogy híresebb lesz mint én. - nevetett fel, majd beléptünk az épületbe. Jó vicc.. Engem akarnának meginterjúvolni? Heh, ez tényleg jó poén... Mivan?! Na ne máááár! Lámpa lázam van. Oké, a színpadot megszoktam, de az interjúról szó se volt. Egyáltalán, miért nem kérték a beleegyezésemet? Nyugi Mel! Oké, lehet hogy túlparázom a dolgokat mostanában, köztük ezt is, de nagyon parázok. Világ életemben féltem szerepelni. Fogalmam sincs miért, de féltem. Ez gáz. Nagyon gáz. Félve mosolyogtam rá a velem szembejövő emberekre, majd mikor nevemet hallottam, bementem a hölgyhöz. Tett fel pár alap kérdést. Hogy vagyok, mi a helyzet Justinnal és velem, stb stb stb..

- Mutatnál nekünk valami táncot?

- Inkább ne.. - mondtam félve, mire a hölgy kicsit közelebb jött, és a fülembe súgta hogy ez költői kérdés volt muszáj táncolnom ha akarom ha nem, benne van a pénzben, amit kapok az interjúért. Gondolkodtam pár másodpercet, majd megszólaltam. - Inkább Justinnal táncolnék. - jutott eszembe a fényes ötlet. - Justin, gyere ki egy kicsit! - szólítottam barátomat, mire elindult a Boyfriend refrénje, és Justint szó szerint kilökték.

21. rész /Házibuli, +16/

Úristen srácok, én nagyon nagyon boldog vagyok! 26-án több mint 300-an nézték meg a blogot, és elértük az 5000 megtekintést is! Wow. Köszönöm szépen! :) <3 Kérlek kommenteljetek, pipáljatok vagy legalább iratkozzatok fel, mert nagyon jól esne! Sajnálom hogy ilyen kis rövidke rész lett, majd kárpótollak titeket. Jó olvasást, remélem tetszeni fog!

- Justin, én.. - kezdtem komoly arccal, de elmosolyodtam. - Elvállalom. - fejeztem be mire felkapott és megpörgetett a levegőbe.

- Ezernyi ötletem van. Te leszel a legjobb. Scoo irány a stúdió, van egy remek ötletem. - mondta és az ajtóig tuszkolta.

- Nem zavar hogy este tíz van haver?!  - nézett az órájára Scooter, de Justint nem érdekelte, kirángatta az ajtón. Furcsán néztem utánuk, majd vissza a többiekre. Nem láttam még ennyire pörögni. Nevetve megráztam a fejem, és elköszönve a többiektől a szobába vonultam, és felhívtam anyut, hogy közöljem vele a remek hírt.. Ő is nagyon izgatott lett, hogy fellépek. Komolyan úgy viselkedett, mintha én lennék a középpont. Szülők.. Bátyámat nem nagyon izgatta, de megígérte hogy majd megnézi a youtubeon. Kedves nem? Egyébként nem vagyok az a lámpalázas gyerek, csak a reflektorfény idegesít nagyon. De jó hogy nem fog megvakítani. Egyébként mindenféle táncot ismerek, és tudok. Majdnem minden táncos filmet láttam, és mikor megnézek egyet, a fejembe száll a 'meg kell tanulnom' mondat. A sulin kívüli barátaimnak sose mondtam hogy táncolok, felesleges lett volna.

. . .

- Gyerünk már, nem olyan nehéz! Újra. - utasított minket a tánc tanár.

Esküszöm, mikor még csak néztem őket, nem tűnt ilyen fárasztónak. Pedig nagyon is az. Minden számhoz másféle táncot megtanulni pár óra alatt. Nem könnyű. Három óra gyakorlás után a táncosok leléptek, így csak én, a tanár, és Justin maradtunk. Valamint időközben megérkezett Scoo, Ush és Fredo is. Nekem még sokat kellett gyakorolnom, és ezt a többiek is látni akarták. További két óra küszködés után szétterültem a földön. Oké, kész. Tudok minden lépést, csak gyakorolgatni kell. Szerencsére csak holnap lesz koncert, így még tudok gyakorolni ma este, és holnap délelőtt is. Megittam kb két üveg flakon ásványvizet, és fáradtan dőltem be a kocsiba. Nem könnyű, elhihetitek.

- Eddig miért nem tudtam hogy ilyen jól táncolsz? - húzott közel magához Justin.

- Eddig miért nem tudtam hogy ilyen kimerítő ez az egész? - csókoltam meg, mire Usher felsóhajtva kérdezte meg Scootert hogy mindenhol falni fogjuk-e egymást.

Haza érve fáradtan terültem el a kanapén. Este lesz egy házibuli, ahova Usher is hivatalos. Hasonló lesz mint az ez előtti, annyi változással hogy nem lesz ott Lil... Hála istennek! Bár azt hiszem én nem megyek. Elfáradtam, és semmi kedvem nincs ma ehhez, de azt hiszem el megyek, mert Justin szerint az én nevemet is említették, és ha nem megyek el, azt hiszik majd nem bírom őket. Azért előtte aludhatok egy kisit nem? De. Akkor meg? Fáradtan csuktam le a szemem, de egy idő után valaki a nevemet mondogatta. Hunyorított szemekkel mondtam az idegennek hogy fent vagyok, majd testhelyzetet váltva megfordultam, így az illető szemügyre vehette a gyönyörű hátamat. Továbbra sem hagyott békén, így ideges felültem, és Usherrel találkozott a szemem. 'Jössz vagy nem, mert fél óra múlva indulunk!' hajkurászták a többiek, mire a szobámba siettem, és a szekrényben kezdtem kutatni.

Miután jól összegányoltam a ruháimat megtaláltam azt a ruhát, amit kerestem. Ezer éve volt rajtam, de imádom. Mivel hajnalba jövünk haza hozzácsaptam egy farmerkabátot is az összeállításomhoz. Laza smink, kiegészítő, és cipő. Justin egy vad csókkal üdvözölt, és megjegyezte hogy még álmos fejjel is cuki vagyok. Igen, kell egy kis idő, míg felébredek. Mire odaértünk a házhoz kellőképp fel is ébredtem. Főleg hogy már a ház előtt is hallani lehetett a hangos zenét. Voltak olyanok, akik ruhástól voltak a medencébe, kint csókolóztak, beszélgettek, de a ház is tele volt mindenféle arccal. A tömegben felismertem Miley Cyrust is, aki egy srácnak simulva táncolt, és rázta magát. Ez a lány is megváltozott az biztos. A pulthoz indultam, és kértem magamnak egy ütős italt. Justin is így tett, de azért megkért, hogy ne üssem ki magam nagyon, mert még haza is kell valahogy menni. A második pohár után a táncolni indultunk barátommal, ahol egy kisebb verseny alakult ki. Pár arc körbe állt minket, majd csatlakoztak még hozzánk páran, és kihívtak minket egy versenyre. Mindenki itallal fröcskölt minket, de nem zavart. Majd holnap reggel, ha büdös pia szagom lesz. Nagyon jó volt a hangulat, és Justin nem hagyott magamra egy percre sem. Talán a kelleténél többet ittunk, de nem bántuk. Táncolva lépkedtünk fel a lépcsőn egy üveg pezsgővel a kezünkben, szobát keresve. Találtunk veszekedő párost, szexelő párost, valamint két fiút, akik egymást itatták. Szabad szoba nem volt, így kerestünk más helyet magunknak. Egyetlen egy ajtó maradt, amin épp egy férfi lépett ki. Fürdőszoba. Tökéletes. Justin egy mozdulattal leseperte a pultról a tisztálkodó szereket, és minden egyebet, én pedig azonnal felugrottam rá. Sötétség volt odabent, csupán néhány elektromos dolog világította be a teret. Amint kulcsra zárult mögöttünk az ajtó, vetkőztetni kezdett, és testemet apró csókokkal kényeztette. Bugyimat lassan lehúzta, és elmosolyodva puszilgatta belső combomat, majd egyre feljebb haladt. Közben folyamatosan a szemembe nézett. Hangos nyögésekkel válaszoltam, ami még jobban beindította.

-Justin, én.. - kezdtem, mire kapcsolt, és lerángatta magáról a nadrágját. Időközben kicsit megszédültem, és homályosan láttam. Ingadozni kezdtem, míg végül a padló hideg kövét éreztem magam alatt.

- Melanie! - kiáltott fel kétségbeesetten Justin. - Melanie ülj fel. Melanie! Melanie! - mondogatta nevem, de hirtelen minden elsötétült, és már csak azt halottam ahogy felkaparnak a földről.

Justin szemszöge:

- Melanie! Ébredj fel. Kérlek. - suttogtam, és a telefonomért kezdtem idegesen kutatni. Ushert hívtam, és idegesen mondogattam neki, hogy jöjjön fel a fürdőbe. Amíg vártam felöltöztem, és Melaniet is felöltöztettem, hogy Usher ne így lássa.

- Mi történt?! Bieber nem tudsz vigyázni a barátnődre? Gyerünk már te barom, hívd a mentőket! - ordított rám, mire tárcsázni kezdtem és elmondtam a mentősnek hol vagyunk. Ush idegesen le ment Melanie-val az ölében, én pedig lehajtott fejjel követtem nagy tesómat.

- Sokat ivott ma este ez a lány, szerintem ezért ájult el. Kérem mossák ki mindkettőjük gyomrát. - mutatott rám Usher, és váltott pár szót a mentős sráccal. Beültem Melanie mellé, és a kezét szorongatva beszéltem hozzá. A kórházba beérve külön szakítottak minket.

. . .

Melanie szemszöge:

- Ne ijessz meg többet oké? - fogtam erősen Justin kezét. Épp a kórházból jöttünk ki, másnap reggel. Semmire nem emlékszem onnantól hogy elájultam, csupán arra, hogy Justin folyamatosan beszélt hozzám. - Egyébként pont a legjobb résznél ájultam el. Igazságtalanság.. - nevettem fel.
Délelőtt próbák, este pedig koncert lesz. Izgulok. Nagyon is!

20. rész /Itt a lehetőség hogy megmutasd magad../

Sziasztok! Megjöttem a következő résszel, bár nem kaptam kommenteket csak egyet, plusz egy díjat, aminek nagyon örülök, és még egyszer köszönöm! Sokat jelent! :) A következő rész nem tudom mikorra várható, de minnél hamarabb fel szeretném rakni, csak ugye jöjjenek a kommentek.. Jó olvasást kívánok mindenkinek, pipálni, feliratkozni, és kommentelni el ne felejtsetek! ;) :-*

Justin és Scooter elmentek az interjúra, én és Pattie pedig úgy döntöttünk nem ülünk itthon ebben a nagy melegben, elmegyünk vásárolni. Taxival mentünk, mert mint már mondtam, nagyon sok rajongó mászkál odakint minket lesve. Igaz hogy a taxi sofőr kért egy aláírást Justin anyjától, de sebaj. Vicces jelenet volt. Szóval épp a plázában sétáltunk azon 'veszekedve', hogy melyik boltba menjünk be először. Egyébként Pattie-vel totálisan egy hangon vagyunk, mindig van közös témánk, sose unatkozok mellette. Végül berángattam egy boltba, mert a kirakatban megláttam egy felsőt, amit muszáj volt megvennem. Ma nem fogok túl sokat vásárolni, mert a bank kártyámról kezd fogyni a pénz, és anyuék azt egész hónapra rakták rá. Egyébként nem azt mondták hogy ruhákat vegyek belőle, de sebaj.. Nem tudják mire költöm.. Egyénként nagyon sok ruhám van, de mindig beújítok pár újjal. Mikor bemegyek a bejárati ajtón anyu rosszallóan figyel, hogy 'Milyen ostobaságokat vett már megint'.. Na ja, ez vagyok én Melanie Price.

- Egyébként tegnap éjszaka miért jöttél haza olyan korán? Alighogy elmentetek már jöttél is vissza..

- Igen, kicsit fájt a fejem, így inkább hazasétáltam.. - mondtam. Mit felelhettem volna? Nem mondhatom el neki hogy a fia drogozott. Jobb ha nem tudja meg.. - Nagyon csinos ez a ruha. Miért nem veszed meg Pattie? - tereltem a szót.

Vásárolgattunk még jó pár órát. Legalábbis ő vett pár ruhát magamnak, én meg beújítottam egy új bikinivel. Az élelmiszer boltban és vásároltunk, mert ebédet főzünk.. Hazaérve lepakoltam a konyhába a szatyrokat és körülnéztem, itthon vannak-e a fiúk. A kanapén ülve xboxoztak, és szerintem pont leszarták hogy hazajöttünk. Jó, inkább letesztelem. Először leültem a fotelbe. Semmi. Szem rebbenés nélkül játszottak tovább. Átültem a kanapéba a két fiú közé. Semmi.. Na jó ha most nem vettek észre, akkor sosem fognak.. Beálltam a tévé elé, mire mindketten felvont szemöldökkel néztek rám.

- Kiállnál a képből? Nyerésre állok. Amúgy mikor jöttél? - kérdezte Scooter mire elmosolyodva kikapcsoltam a tévét.

- Csak álltál. Ja, és ha nem vennéd észre már pár perce itt vagyok.. - mondtam, majd beültem Justin ölébe, és átkarolva a nyakát megcsókoltam. Hallottam ahogy feláll mellőlünk Scoo, és Jeremyhez megy, aki időközben kiment Pattiehez. Beletúrtam barátom hajába, aki ezt a mozdulatomat egy mosollyal nyugtázta. Felkapott, és a falnak szorított. - Tudod, itt mindenki lát, bár tudom hogy nem vagy szégyenlős.. - nevettem fel, és újra megcsókoltam. - Mennem kell. - mondtam de száját erősen enyémhez nyomta. - Ebédet csinálni. - fejeztem be mondanivalóm, de ügyet sem vetve mondatomra újra megcsókolt.

- Jaj gyerekek menjetek szobára.. - hallottam meg Scoo hangját aki előttünk haladt el. Justin lazán letett, és átkarolva a derekam a konyhába mentünk, ahol elengedett, és figyelmesen követte szemével cselekedeteimet. Fél óra múlva a fiúk már annyira éhesek voltak, hogy leakartak menni az étterembe, de egyenesen megtiltottuk nekik. Nem is mondtam, egy óra múlva Usher itt lesz. Usher! Értitek? Usher, itt, élet nagyságban! Wooooww. Fergeteges! Pont kész lett az étel, mire kopogtak. Mindenkit fellökve álltam az ajtó elé, és nagy mosollyal nyitottam ki.

- Szia, Melanie vagyok, Justin barátnője, gyere beljebb. - mondtam kezemet felé nyújtva. Mosolyogva kezet rázott velem, aztán pedig megölelt. Értitek? Usher megölelt! Fel sem tudom fogni. Isten! Imádom! Mindig is ő volt a kedvencem. Nagyon szeretem a zenéit, és magát az embert is. Bár még nem ismerem..

- Sokat hallottam már felőled. Justin barátomat hol találom? - nézett szét egy kicsit, majd az asztalnál megállt a szeme, és kezével intett egyet barátjának. Lepacsiztak, váltott pár szót a többiekkel, és leült az asztalhoz, mire feleszméltem és becsuktam a még mindig nyitott ajtót. El is felejtettem.. Pattie szedett mindenkinek levest, és körbeültük az asztalt. Legtöbbet Usher és Justin beszélt, valami hű de nagy áttörésről. Nem értek az ilyenekhez, szóval nem is kezdek bele mesélni.. Nagyon izgultam hogy finom legyen az étel, amivel annyit küszködtem. Figyeltem az arcokat, és próbáltam kivenni belőlük, hogy milyen.

- Nagyon finom lett. - szólalt fel pár perc után Justin. Komolyan mondom, nagy kő esett le a szívemről.

Gáz lett volna ha valami probléma lett volna a kajával. Lehet hogy kisit túlreagálom? Ugyan, csupán két híresség előtt égnék be.. Na jó, a kajával minden oké, én meg itt parázok.. Min is? Már semmin.. Estére egy kis versenyt terveztünk, csak úgy, viccből. Tánc, és éneklés. Persze biztos vagyok benne, hogy utolsó leszek, két ilyen tehetséges ember mellett. Bár, a suliban elég sokáig jártam táncra, és mások szerint egész tehetséges vagyok benne, sose próbáltam meg ezzel munkát szerezni, és nem is áll szándékomban, hiszen annyira nem vagyok jó benne. Gondolom.. Estig sokat hülyéskedtünk, nagyon kedves mindenki. Usher irtó vicces, mindenkit megnevettet valamivel. Az idő egyre hűvösödött, és kezdett sötétedni is, így elkezdtük a versenyt. Letettünk egy mobilt az asztalra, az vett minket föl videóra, hogy megörökítsük, e remek perceket. Justin kezdte az éneklést, zene nélkül, csak úgy egymagában az egyik számát. Szerintem nem kell elmondanom mennyire csodálatos a hangja, ti is tudjátok.. Jöttem én. Na hát az valami fantasztikusan rossz volt,  a többiek csak dőltek a röhögéstől amint egy Selena számot próbálok elénekelni. Vagy inkább elkornyikálni. Usher is nagyon jól énekelte el az egyik saját számát, ám a felnőttek mind Justinra szavaztak. Valamint Scoo rám. De édes... Jött a tánc, amiben tudtam hogy jó vagyok, mégsem gondoltam hogy megnyerem.. A két sztár előadta azokat a mozdulatokat amiket a színpadon. Én pedig betettem a telefonomon egy lassú zenét, és arra táncoltam. Hasonlóan mint a Step Up 4-ben az a lány. Nagyon szeretek szólóban táncolni, bár a suliban szinte mindig duettben nyomtuk. Megnyertem ezt a kört, amin meglepődtem, de nagyon örültem. Justin mosolyogva gratulált, és kicsit félre hívott mindenkit, rajtam kívül. A tévé elé ültem, és azt kapcsolgattam.

- Szóval, Melanie. Nagyon jól táncolsz, és azt szeretnénk kérdezni, hogy lennél-e az egyik táncosom? - kérdezte Justin komoly fejjel, mögötte pedig a többiek mosolyogtak.

- Figyelj, én nem akarok a táncosod lenni, mert én a barátnőd vagyok. Nem kell a pénzed sem, hiszen mindenem megvan, és anyuék is raknak mindig a számlámra, és akkor nem maradna elég időnk egymásra. - néztem a szemébe, mire mosolyogva megrázta a fejét.

- A barátnőm vagy, de attól még táncolhatsz velem nem de? A pénz pedig azért lenne jó, mert a szüleidnek is maradna egy kis plusz megtakarítás, amiből tudnának venni maguknak valamit, és ez a te pénzed lenne. Te keresnéd meg, nem pedig más adja. Tudod milyen felemelő érzés a színpadon táncolni? Elképesztő. Nagyon rossz döntést hoznál, ha nem vállalnád be. Hiszen remek táncos vagy, mint azt az előbb is láthattuk. Ki tudja, az is lehet hogy valaki felfigyel rád. Pont, mint rám. Itt a lehetőség hogy megmutasd magad mindenkinek. Na, mit mondasz?!

- Justin, én... - kezdtem