17. rész /Szeresd most, vagy veszítsd el örökre../

Hát srácok, ha hiszitek ha nem, ezzel az unalmas résszel nagyon megküzdöttem. Száz félét leírtam, de végül ez lett a nyerő. Tudom hogy unalmas, sajnálom, majd kitalálok valamit. :) Jó olvasást, puszi! <3

- Melanie. - szólt halkan. - Sajnálok mindent. Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy otthagytalak. Sajnálom.. Nem kezdhetnénk újra? - nézett féltve felém.

- Justin. - fújtam ki a levegőt. - Nem tudod milyen érzés volt.. Én nem szeretném újra kezdeni. Barátok lehetünk, de nem szeretném újra kezdeni. Meglátjuk mi lesz. Barátok?

- Barátok. - mondta majd megölelt.

- Úristen ma hányszor vesztünk össze? - nevettem. - Egyébként nagyon bunkó voltál...

- Tudom. - mondta halkan, majd a tévé felé fordult, és kapcsolgatni kezdte.

- Nem kéne próbára menned? - kérdeztem pár perc után, mire a homlokára csapott, és Scooterhez szaladt. Halottam ahogy kiabál vele egy sort, majd ügyetlenkedve szalad az ajtóhoz, közben pedig Supra cipőjét ügyeskedi fel magára. Előhalászta a telefonját, intett egyet, és be is csukta maga mögött az ajtót. A szobámba siettem és én is átöltöztem. Csak egy laza atlétát, shortot, és egy fekete Suprát kaptam magamra, majd megkérdeztem a címet. Nincs messze, pár perc gyalog. Lassan sétáltam, közben a telefonomon pityegtem, néha megállított pár lány. Viszonylag hamar odaértem, (6 perc), és a recepciósnak köszönve indultam fel a lifttel a másodikra. Hosszú folyosó több tükrös teremmel. Kint fehér falak, néhány képpel a falon, és bőrfotelekkel. Végig sétáltam, majd úgy a 6. teremből zajt hallottam.

- És egy, két, há, négy. Gyerünk! - hallottam kintről. Nem kopogtam, mert közben ment a zene, így nyilván nem hallották volna. Lassan benyitottam, és észre vettem pár lányt, és fiút. Középen Justin állt, a jobb sarokban pedig a tanár. Intettem neki, és leültem a falnál lévő padra. Csendben figyeltem őket. Justin a tükörben nézte magát, majd kiszúrt, és elmosolyodott. Lefényképeztem a táncoló csapatot, és feltöltöttem Instagramra. ' Táncikálnak. :) ' - írtam ki, majd zsebembe süllyesztettem az Apple terméket. Kb másfél órán át gyakoroltak, majd kifulladva terültek szét a földön. Átadva a helyemet léptem oda Justinhoz aki egy törülközővel a fején indult kifelé, amit a recepción le is dobott.

- Éhes vagyok. - mondta, szerintem saját magának. Megrántottam a vállam, majd karon ragadtam és megfordultam. Ugyanis éhes, és a pláza a másik irányba van. Voltam már Párizsban, így nagyjából emlékszem mi hol van. Lassan sétáltunk, közben pedig beszélgettünk, nézelődtünk, mikor megállított minket úgy 5 lány egy képért. Illedelmesen elálltam Justin mellől, hogy odaférjenek a lányok.

- Ne, te is legyél benne a képben. Gyere vissza Justin mellé. - kérlelt az egyik lány mire elmosolyodtam, és visszaálltam. Jó kép lett, Justin is csinált a telefonjával, azt Instagramra is feltöltötte.

- Videót is csinálhatunk? - csillant fel az egyik lány szeme. Justin megrántotta a vállát, és kicsit lazábbra vette magát, majd elindította a lány a videót. Hülyéskedtünk egy sort, majd feltöltötték szintén Instagramra. Adtunk (!!!) nekik aláírást, majd szépen tovább álltunk. Még mindig sokkolódva vagyok. Tőlem is kértek aláírást. OMG.  Beültünk a plázában egy palacsintázóba. Itt nincsenek sokan, mint a mekiben, és nyugodtan tudunk enni. Kihozták a rendelésünket, és csendben kezdtünk enni. Végignéztem az arcán. Nagyon édes. Bármit is csinál, nem lehet neki ellenállni. Nem tudok rá úgy tekinteni mint egy hónappal ezelőtt, ez tény. Nem is tudom már úgy szeretni, szerelemből, de remélem jól megleszünk, és nem veszekszünk majd. Igaz mielőtt idejöttem még nem ez volt az elképzelésem, mert nagyon haragudtam rá. De az emberek hibáznak. Ő is. Én is. Mindenki. Sok hibát követünk el, ki kisebbet, ki nagyobbat, de meg kell tudnunk bocsájtani egymásnak. Talán ez a titka mindennek.

- És neked volt valamilyen kapcsolatod? - zökkentett ki gondolkodásomból. Megráztam a fejem és a tányérjára néztem. Üres. Tényleg éhes lehetett, ha ilyen hamar megette. Én is bekaptam még azt a pár falatot, és hazasiettünk. Volna, ha Justin nem lát meg egy boltot ami tele van Suprákkal. Mindkettőnknek felcsillant a szeme. Egymásra néztünk majd berohantunk a boltba. Én a női, ő a férfi részlegre. Egymáshoz rohangáltunk azzal hogy 'Nézd ez milyen? És ez? Na és ez?...' Kb fél órát voltunk a boltban. Én 7 új Supra cipőt vásároltam, míg Ő.. Nem is tudom. De több volt mint 10. Supra bolondok vagyunk.  Szatyrokkal a kezünkben sétáltunk végig az utcán, mikor szembe jött pár fotós.

- Justin Bieber! - ordította az egyik, mire mindegyik oda jött és fényképezni kezdtek. Justin megragadta a kezem, és szaladni kezdtünk. Jöttek utánunk, és folyamatosan vakuztak. - Még is együtt vannak! - ordította az egyik a másiknak majd megálltak. Mi is lassítottunk egy kicsit, mikor már elég messze voltunk tőlük.

- Hú. - fújtam ki a levegőt, és léptem be a hotel ajtaján. Justin is lihegett párat. Fellifteztünk, és berontottunk a lakosztályba. Szülők a nappaliban, Scooter a konyhában egy halom papírral.

- Csáááá! - ült le Justin szülei mellé. Jeremy és Pattie rám néztek, majd a szatyrokra. Megrántottam a vállam majd én is leültem. Megmutattuk az új szerzeményeinket jó alaposan. Felpróbáltuk, levettük, hoztunk hozzájuk illő ruhákat, azokkal is felvettük. Végül már egymásé volt rajtunk. Justin nevetett hogy kicsi rá, és szorítja a lábát, én pedig nem tudtam menni mert nagyon nagy volt rám az övé. :) Jeremy megrázta a fejét, és hátradöntötte a kanapén, Pattie pedig nevetve mondta Justinnak a holnapi koncert menetét.

- Jó,jó.. - mondta Justin. Röhejes volt nézni ahogy áll a cipőmbe. Nem fért bele a lába, így a talpa kilátszott és úgy állt, mintha magassarkúba lenne. Boxolgatott egy kicsit a levegőbe, majd rúgott egyet. Ki is repült a cipő az erkélyen. Mind a korláthoz siettünk, és a cipőt kerestük a szemünkkel. Az úttesten volt.

- Ohh. - mondtam mikor átment rajta egy autó. - Úgy sem tetszett. - rántottam meg a vállam, és bementem. A többiek követtek, majd tovább magyarázták a holnapi dolgokat.

- Tőlem miért kérnek aláírást és képet? - vágtam közbe.

- Mert azt hiszik Justin barátnője vagy. - mondta Scooter.

- De ha tudnák hogy nem vagy az, akkor is kérnének. - folytatta Pattie.

- Mert barátok vagytok. - fejezte be Jeremy.
Azért ez megdöbbentő. Legalábbis számomra. Aláírás és kép? Tőlem? Lehet hogy ez semmiség, de nekem igen is nagy dolog. Bár sosem voltam az a láthatatlan lány, akit senki nem vesz észre. Ez tény. A suliban menő voltam, de nem szálltam el magamtól. De hogy a nagyvilágban is 'ismert' legyek? Na ne.. Anya erre azt mondaná, hogy az élet szeret engem.. Én pedig biztosan azt felelném, hogy én is szeretem őt. :) Elgondolkodva álltam fel a bőrkanapéról, és mire feleszméltem már Párizs utcáin találtam magam. Körbenéztem, de fogalmam sem volt hol vagyok. Nem ismerős ez a hely, pedig biztos vagyok benne hogy jártam már itt. Pár deszkás srác suhant el mellettem, mire hátranéztem.

- Héé! - üvöltöttem utánuk, mire az egyik megfordult, és felvette a földről a deszkáját. - Figyu, kicsit eltévedtem. - felvont szemöldökkel nézett rám, majd lassan végigmért.

- Tulajdonképpen, hol is laksz? - nézett a szemembe. Megmondtam neki a hotel nevét, mire elképedve nézett rám, aztán felröhögött.

- Az messze van innen kicsi lány. Legalább egy óra gyalog. Tudsz deszkázni? Arra megyünk... - nézett a haverjai felé. Elhúztam a szám, és kikaptam a kezéből a deszkát. Matthew egy ideig mutogatta nekem a trükkjeit, párszor pedig én is mentem a deszkáján. De mikor volt már az? Csak el ne ess Melanie... Félve raktam fel a jobb lábam a fából készült guruló eszközre, és indultam el. Mentem egy ideig, próbálgattam, gyakoroltam, majd visszanéztem a srácokra. Mosolyogva figyeltek, és ők is elindultak. A fiú aki a deszkát adta lerakta maga elé a táskáját, és kihúzott belőle egy kicsit kisebb példányt. Vajon mindegyiknél van egy plusz? Omg.. :) Útközben kiderítettem, hogy ugratni mennek egy parkba, ami elég közel van a hotelhez, így egy ideig nem kell gyalogolnom.

- Egyébként hogy hívnak? - vettem fel a deszkát a földről, mikor a hotel elé értünk.

- John. - mondta. - Egyébként. - nézett fel egy pillanatra az égre. - Adsz egy aláírást a kezemre? Más különben nem hiszik el hogy Bieber csajával deszkáztam. - nevetett fel.
Elröhögtem magam, és kikaptam egy filctollat a zsebemből. Justin azt mondta mindig legyen nálam. Jó ötlet volt..
'Melanie Price, a nagy deszkás ;)' - írtam a karjára.

- Egyébként miért akarod hogy a barátaid elhiggyék hogy találkoztál velem? - dugtam vissza a farzsebembe az íróeszközt.

- Mert jó csaj vagy. - mondta majd szó nélkül elvette a deszkát, és a haverjaival együtt eltűnt..

- Hol voltál? - nyitotta ki az ajtót Justin.

- Deszkáztam . - húztam ki magam mosolyogva.
Justin egy olyan 'aha, jó'-val le is tudta a hollétemet, majd megkért, hogy twitcamozzak vele. Bár nem értem minek, mikor az emberek rá kíváncsiak, és nem rám, de oké.. Kiraktuk twittere a linket, és úgy két perc alatt több százan lettek. Ezerrel jöttek a kérdések, végül már követni sem tudtuk így azokat olvastuk fel amiket hirtelen végig tudtunk olvasni.

 - Bocsi Belieberek de azokra a kérdésekre hogy együtt vagyunk-e nem fogunk válaszolni. Ez maradjon titok. Viszont az egész turné alatt mellette leszek, ez biztos. - mosolyogtam majd tovább olvastam a kérdéseket. - IloveYouJB123 azt üzeni hogy kövessétek, mindenkit vissza követ, és az a kérése hogy Justin öleljen meg. - néztem Justinra, aki gyorsan megölelt, mire megszólalt a Can't Hold Us a telefonomból. Gyorsan felpattantam és a konyhába siettem.

- Mi az hogy nem hallani rólad? Fel se hívsz? Sztárnak érzed magad vagy mi? - hallottam meg Emma hangját amit Dave váltott fel: - Mivel szingli vagy most már nincs akadálya hogy járjunk! - ordította.

- Hé, hé, hé. Először is. Dave. Fogd be. Másodszor. Add oda Emmát. Szia. Elmesélek mindent oké? - mondtam majd felültem a pultra. Egy órát beszélhettünk, mikor kijött Justin a konyhába a laptopjával a kezében, amibe egyfolytában beszélt. Nem unja az biztos..

- Ééésss itt van Melanie aki éppen telefonál, és dühös, amiért nem hagyom békén.. - ölelt át. Fújtatva raktam le a telefont, és néztem rá. - Mondtam már, hogy nagyon idegesítő tudsz lenni? - nevettem. Elgondolkozott, majd megrázta a fejét. - Akkor most mondom. - mosolyogtam.

- Na jó, akkor most elköszönünk. - tapsolt egyet Jus. Rajongók hada kezdte el írni hogy ne menjen. - Bocsi srácok, majd máskor. Szeretlek titeket! - mondta majd kikapcsolta a kamerát, és a gépet is. Lehajtotta a fejét a pultra, és szerintem gondolkozott.

- Justin. Valamit meg kell beszélnünk... - kezdtem mire felnézett rám, és várta a mondandómat. - Attól, hogy most barátok vagyunk, még ne hidd azt hogy teljes mértékben megbocsájtottam, és nem haragszom. - felvonta az egyik szemöldökét, majd beszédre nyitotta a száját, de megelőztem. - Barátok vagyunk, de nem tudok még teljes mértékben úgy tekinteni rád. Ma jöttem, és én ezt teljesen máshogy képzeltem el. Utáltalak, haragudtam. Meg akartam bosszulni. Nem tudod mit éreztem. Azt akartam hogy te is át éld azt amit én akkor. Tudom hogy mindezt már ezt elmondtam neked. - mondtam majd elhalkultam és a földet bámultam. Sóhajtott egyet, és megölelt.

- Melanie. - emelte fel a hangját amitől kicsit megijedtem. - Ezerszer elmondtam hogy sajnálom. Adok időt hogy átgondold mi legyen. Te döntésed. Ha te nem szeretnél velem beszélgetni, vagy velem lenni akkor szólj és békén hagylak. Ha többet szeretnél, szólj és megbeszéljük. Ha csak barát akarsz lenni, szólj. Én mindig itt leszek, tudod.. - mondta majd megsimította a hátam, felállt, és besétált a szobájába.
Ráhajtottam a fejemet a hideg pultra, és becsuktam a szemem. Senki sem tudja mit éreztem. Lehet hogy túl hisztisnek tűnök most, de engem még így nem bántottak meg, mint Ő akkor.

-Gyerünk, kapard össze magad a földről Melanie. Nem szabad sírni. Állj fel, és gyerünk! - tapsolgatott a fülembe valaki. Elaludtam volna? Ezek szerint.. Hunyorított szemmel néztem az illetőre.

- Alfredooo. - mondtam szomorkásan majd arcomat újra a hideg a pultra fektettem. Fejemet felemelte, és megtörölte a szemem. Megsimította az arcom, és a fürdőbe vitt, hogy mossam meg az arcom. Közben pedig a turnébuszról beszélt ami minden bizonnyal a hotel parkolójában állt. A kezembe nyomta a törölközőt, mire elmosolyodtam egy kicsit, és alaposan felitattam a vizet bőrömről. Amióta ismerem Justint azóta ismerem Fredot is. Nagyon jó barátom, eszméletlenül szeretem.

- Miatta sírdogálsz? - fürkészte arcomat. Bólintottam egy picit, de azonnal vitába szálltam vele, hogy nem tett semmi rosszat, egyszerűen nem bírok túl lépni ezen a témán. Kezét homlokára rakta, és a cipőjét bámulta. Talán gondolkozott, vagy talán neki is elege lett belőlem?..

- Mel. Ez így nem jó. Vagy bocsáss meg neki most. - kezdte. - Vagy sírj tovább, rágódj ezen a témán órák hosszát és hívogasd a barátnőidet hogy megvigasztaljanak. Emberek ezreit csalják meg nap mint nap. Veled ez életedben egyszer történt meg, és az illető többször is bocsánatot kért. Sajnálja a dolgot Melanie! És én is sajnálom hogy most ezt mondom, de már elég volt abból, hogy kétségbeesetten hívogatsz mindenkit, hogy mennyire magad alatt vagy. Tégy ellene az isten szerelmére, csinálj valamit! Bocsáss már meg neki, mert így nem csak neked lesz rossz hanem neki is! - vágta a fejemhez majd kifújta a levegőt, és leült a kád szélére.

- Legalább megtudja milyen volt nekem... - mondtam halkan.

- Nem érted?! - állt fel és emelte fel a fejem államnál fogva. - Sajnálja. Bocsáss már meg neki! Gyerünk, menj be, és mond meg neki. Szeresd most, vagy veszítsd el örökre.. Mert ha most nem bocsájtasz meg neki, lehet hogy a turné végére másik barátnője lesz, és addigra semmi esélyed sem lesz. Nem fog veled törődni, mert mással fog. Mond el neki mit érzel jelen pillanatban. Te döntésed Melanie. - mondta majd kilépett az ajtón. Ma mindenki magamra hagy? Idegesen a hajamba túrtam, és kirontottam az ajtón...

16. rész /Lezártam a kapcsolatunkat../

 Feszülten néztem ki a repülő ablakán. Mit mondjak majd neki? Hogy viselkedjek vele? Kevesebb mint fél óra múlva megérkezek Párizsba. Idegesen húzogattam magamon a ruhám. Le se rakom a cuccom, étterembe kell mennem, ott találkozok a velük. Kitettem magamért, a kedvenc ruhámat vettem fel, a kedvenc kiegészítőimmel. Hajamat kivasaltam és hagytam vállamra omolni. Idegesen szálltam le a repülőről, és még idegesebben szálltam be a taxiba. Végül pedig már szinte felrobbantam, amikor megöleltem Scootert, és a szememmel Őt kerestem.

- Ne keresd, még nincs itt. - nézett az órájára Scoo.

Kedvesen elmosolyodtam, majd bementünk, és helyet foglaltunk. Justin szülei nagyon aranyosak, miután kiderült hogy megcsalt, továbbra is tartották velem a kapcsolatot, és nem hagytak magamra. Nagyon szeretem őket, elképesztően kedvesek. Nem úgy mint Ő..

- Ehetsz bármit. Nem kell vigyáznod az alakodra, az árát pedig ne is nézd. - mosolygott rám Pattie. Egy pillanatra fel néztem az étlapból, de hamar el is tűntem benne. Épp a rendelésemet adtam le, amikor belépett Ő. Figyelemmel kísértem minden egyes mozdulatát. Ugyanolyan, mint egy hónappal ezelőtt, talán kicsit nagyképűbb... Legalábbis én ezt láttam rajta.

- Melanie. - suttogta, mikor oda jött hozzám.

- Szia. - köszöntem alig hallhatóan. A lepkék újra beindultak, és jobban csapkodtak mint valaha. Megöleltem, és helyet foglaltam. Viszonozta az ölelésem, és leült Jeremy mellé, velem szembe. Azért nem fogok itt leállni balhézni. Megadom a minimális tiszteletet. Majd 'otthon' lerendezzük..

- Csinos vagy. - szólalt meg, miközben a többiek a turné állomásokról, turnébuszról, jegyekről, és egyéb ilyen dolgokról beszéltek. A szeme csillogott, a haján pedig látszott, hogy legalább fél óráig csinálta. Tökéletes volt minden. A ruhája, a haja, és Ő maga is.

- Köszönöm. - mondtam, majd gyorsan kapcsolódtam a többiek beszélgetésébe.

Nem tudok ellenállni neki. Otthon jobban ment. Lezártam magamban ezt a kapcsolatot. Tovább kell lépnem. De nem elég magamban lezárni. Vele is meg kell beszélnem... Hamar elment az idő, gyorsan megettük az ételeket, és mentünk is a szállodába. Szorosan Scooter mellett mentem, távol Justintól. Gyorsan a hotelszobámba mentem, és kicsit körbenéztem, kipakoltam. A szülők és Scoo elmentek, így kettesben maradtam Justinnal. Kettőt kopogtam az ajtaján (mellettem lévő szoba), majd mivel nem jött válasz benyitottam.

- Aha, oké, jó, jó, este?. Inkább holnap gyere jó szívem? Hát, sokat dolgozom. Nem tudnánk együtt lenni. Ja. Hmm nem. Nem. Persze hogy nem. Tudom, tudom. Jó. Akkor este beszélünk. Puszi. - hallgattam végig, az ajtóban állva, lehajtott fejjel. - Gyere, ülj le. - paskolta meg maga mellett a helyet. 

Csendben leültem, majd a szemébe néztem.

- Justin. - kezdtem, de félbeszakított.

- Sajnálom Melanie. Selena nagyon csinos lány, nem bírtam megállni. Hibáztam. Jelenleg együtt vagyok vele, aranyos lány... Sajnálom, ha ez bánt, de el kellett mondanom. - mondta el. Aha, nekem arról miért nem szólt senki, hogy együtt vannak? Egyáltalán, mi az hogy együtt vannak?! Nem mintha zavarna..

- Lezártam a kapcsolatunkat. - törtem meg a pár perces csendet.

Közelebb jött hozzám, aztán még közelebb, majd már csak pár cm maradt köztünk, és közelíteni kezdett.  - Pont ezért megyek most ki innen. Normális vagy? Barátnőd van te idióta. Ha tudtam volna hogy így megcsalsz bárkit is... - pattantam fel, és csaptam be magam mögött az ajtót.

Nem bírtam tovább, szabadul engedtem könnyeimet. Le csúsztam a földre, és ott zokogtam. Nem érdekelt a vigasztalása, nem érdekelt az ölelgetése. Nem érdekelt az se, hogy haza jöttek Pattie-ék, és Vele ordibáltak. Nem érdekelt semmi. Ki kellett adnom magamból. Pattie nyugtatott meg. Bár még remegtem egy kicsit a kanapéban, de kezdtem lecsillapodni. A sminkem totálisan elkenődött, a ruhám is koszos lett. Justin mindezt a szemben lévő fotelből figyelte. Legszívesebben haza mennék, de nem fog tőlem ilyen hamar megszabadulni.. Megmutatom én Selenának kivel húzott ujjat.. A harc legyen harc.. Megmostam az arcom, és átöltöztem.

- Melanie akarod látni a legújabb híreket? - kopogott be a szobámba Scooter.

Csendben lapoztam fel a magazint, és olvastam el a cikket: 'A híres tinisztár Justin Bieber Believe című turnéja már 1 hónapja megy, és folyamatosan fogynak a jegyek. Úgy tűnt szakított Melanie Price-al, de talán mégsem? Ma délelőtt csodaszépen felöltözve látták leszállni egy repülőgépről Párizsban, ahol holnap este Justinnak is koncertje lesz. Még is együtt vannak, netalántán pont együtt mentek valahova? Páran Selena Gomezzel is összehozták már. De hogy mi az igazság? Hamarosan megtudjuk..' - olvastam fel hangosan a cikket, ami mellett egy régebbi kép volt Justinról, és rólam.

- Remek. - mondtam majd vissza dobtam Scoonak. Felnyitottam a laptopom tetejét, és felmentem kicsit Facebookra.

Jött egy pár üzenetem, válaszoltam rájuk, majd felnéztem twittere. Jött pár tweet hogy mi van köztem és Bieber közt. Nem válaszoltam rájuk, csupán kiírtam egy idézetet: 

'Az összetört szívet a legnehezebb újra szerelembe ringatni,de nem lehetetlen.Még ha most végtelen időnek is tűnik,akkor is eljön a nap,mikor egy csapásra megváltozik minden.' 

Lecsuktam a laptopom tetejét, és kimentem a többiekhez. Kint ült mindenki a kanapén, és a turnéról beszélgettek. Mi másról? Halkan bementem Justin szobájába, és a telefonjához nyúltam. Kikerestem Selenát, és írtam neki egy sms-t. Másolom: 'Baby gyere ma este, van számodra egy meglepetésem!' - Fél perc múlva már jött is a válasz, hogy este hétre itt lesz, mert itt van a szomszéd országban. Gyorsan kitöröltem a beszélgetést, és kisunnyogtam.

. . .

Mindenki a szobájában, volt, csak én tévéztem a nappaliban, mikor csöngettek. Mosolyra húzódott a szám, de nem nyitottam ki. Justin lassacskán kinyitotta az ajtaját, és oda botorkált az ajtóhoz, mire én is gyorsan felpattantam és mellé álltam.

- Szia! Na mi az a meglepetés? - nézett körbe Selena az ajtóban állva, egy bőrönd kíséretében.

- Sziiiiiija Selena! Gyere csak beljebb. - játszottam a jó kislányt, és karoltam át Justint. Édes a bosszú ugye?

- Ti? Kettecskén? - döbbent le. Nem erre számítottál mi Gomez? Meglátjuk ki a jobb. Betessékeltem Justin szobájába, hogy pakoljon ki nyugodtan, mi pedig kint maradtunk.

- Ez mire volt jó Melanie? Mit akarsz?! Szét szedni minket?! - kérdezősködött. A plafont bámulva ásítottam. Egyébként nem vagyok se rosszindulatú, se gonosz. Kedves lány vagyok, de Selenának meg kell tudnia mit éreztem, Akkor...

- Justin. Nem érdekel az hogy együtt vagytok, sem az hogy most itt van. Te is tudod hogy alapjában véve milyen ember vagyok. Csakis azért csinálom ezt, hogy megtudja milyen érzés volt nekem, amikor... - mondtam, de közbe vágott.

- Tudod mit Melanie? Nem érdekel, hogy mit csinálsz, haragudjon meg, amúgy is hisztis csaj, hamar felkapja a vizet. De könyörgöm házon, vagyis jelen pillanatban hotelen belül, mert ebből a sajtó nagy botrányt csinál. Főleg ha Selena még ki is adja nekik.. - mondta majd lehuppant az egyik fotelbe.. Végül is teljes mértékben igaza van. Cirkuszoljak hogy még nagyobb cirkusz legyen? Nem jó ez így.. Felkeltem, és bementem Selhez.

- Figyu, beszélhetnénk? - ültem le az ágy szélére, ahol Selena is a ruháit pakolgatta. - Nincs semmi köztem, és Bieber között. Bevallom bosszút akartam állni.. - hajtottam le a fejem

- Miért?

- Amiért lefeküdtél Justinnal, mikor még velem volt. - néztem a szemébe. Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd kicsapta a szoba ajtót, és az exemhez rohant.

- Justin! Hogy gondoltad ezt? Észnél vagy? Normális vagy? Gondolkodsz te egyáltalán? - üvöltözött. Ijedten nézett rám, majd barátnőjére. - Mikor lefeküdtünk, azt mondtad szingli vagy! - mondta majd leült.

- Figyelj én azt hittem tudja... - néztem Justinra idegesen, és én is leültem. Csendben ültünk, mire Scooter kidugta a fejét. Mosolyogva köszöntötte Selt, majd vissza is vonult a kis birodalmába..

- Hát, azt hiszem ezt nektek kell megbeszélnetek. - álltam fel, és fordultam meg, mire elkapta Selena a karom.

- Nem, ezt nektek kell megbeszélnetek. Justin, kedves, vicces, és aranyos fiú vagy, de nekem az az este nem jelentett semmit. Sajnálom. - mondta majd felállt, és elment... Nem szólaltunk meg se én, se ő. Kezébe temette az arcát, és csendben ült. 

- Melanie. - szólt halkan.

15. rész, és egy kis ízelítő a folytatásból.

Sziasztok drágáim!<3

Tudom, hogy unalmas rész, nekem sem jött be, pedig egy csomószor újra írtam/javítgattam, de ígérem a következő rész sokkal jobb, és figyelemfelkeltőbb lesz! :) Nem leszek egy jó két hétig, mert Balaton Fenyves-en leszek nyaralni. Aki ott van, vagy ott lesz írjon emailt még ma, és találkozunk!!!:DD Szerdától leszek ott, szóval csak ma tudok válaszolni a levélre. Jó olvasást, és kommenteljetek! Puszi :* <3  

Nevetve léptünk be az osztálytermünkbe, sajnos Natasha nélkül. Kállay nem tűrte tovább, berángatta az irodájába, bár út közben leszakított egy kis részt a ruhából, amit Natasha meg is jegyzett. Kállay még idegesebb lett, és haza küldte a mai napra.

- Mit írsz? - fordultam hátra a székemmel Sophie felé.

- Töri házit. - mondta fel sem kukkantva a lapok közül.

- De hát rajz jön. - nevettem fel hangosan, mire mindenki felém vetett egy pillantást, de három másodperc múlva már le is vették a szemüket rólam.

- Ja, akkor jó. - csapta össze a füzetűt, és borította azt táskájába. - Jössz a büfébe? - állt fel, leporolva magáról a radír darabokat. Bólintottam egyet, és kisétáltunk a teremből. A diákok özönlöttek a bejáratból, páran csapatokba verődve beszélgettek a folyosón, páran pedig sietősen igyekeztek a termükbe.. Csendes sulink van. Nincs zene meg ilyesmi, csak ünnepekkor szoktak berakni zenéket, vagy ha valami esemény van. Csendben sétáltunk le a lépcsőn, majd beálltunk a büfé hosszú sorába.

- Komolyan kiakarjuk ezt várni? Menjünk már előre. - nézett rám elkerekedett szemekkel Sophie, aki mindeközben előre tolakodott.

- Én maradok. - suttogtam alig hallhatóan. Megkérdezte ugyan Sophie, hogy mit kérek, de nem válaszoltam. Bunkóság kielőzni valakit csak azért, hogy hamarabb sorra kerülj. Megvár a kaja. Persze ha el nem viszi más. Végül is még becsengő előtt sorra kerültem, majd gyorsan felszaladtam a terembe egy csokis csigával, jeges csokis-kávéval, és egy snickers-el. Mondtam már hogy imádom a csokit? Nem?! Most mondom. Becsengőre pont beestem a terembe. Ma könnyű napunk van. Csupa laza óra.

- Srácok holnap sok óránk van, szeretnétek ha kicsit feldobnám? - mosolyogtam, mire unottan bólintottak a többiek, majd belépett Eckler tanárnő.

- Melanie ülj le, Edward tedd el a telefont, Emily rakd el a headset-et, Dan te is pakold el a csokigyűjteményedet az asztalról, valamint Matthew is tegyen el mindent ami a padján van. Beleszürcsöltem a hideg innivalómba, és elővettem a rajzmappám.

- A mai órán a csendélettel fogunk foglalkozni, amit már ismertek persze.

- Rendben, akkor maradjunk csöndben, tanárnő maga is, mert akkor nem sikerül a feladat ha megszólal. - válaszolta rezzenéstelen arccal Adam, aki ezzel a kijelentésével mindenkit megnevettetett.

- Vajon tudja ez miről beszélek? - tette fel magának tanárnő a költői kérdést, majd megrázta a fejét, és leült a tanári asztalhoz. Mindenki a lapja elé hajolt, és csendben rajzolgatott. Nagyon oda figyeltem minden apró részletre. Nem vagyok egy nagyon profi rajzoló, de azért jól megy. Rápillantottam a ice watch órámra, ami szerint már alig van az órából 20 perc. Elkerekedett szemekkel néztem körbe a többieken. Majd nem kész voltak. Felgyorsítottam a tempót, így én is betudtam fejezni.

Gyümölcsöket rajzoltam, mert az ugrott be elsőként. 5-ös lett, mint szinte mindenki másé is. Rajzból mindenki jó, nem úgy mint más tantárgyakból. Eltettem a mappámba a lapot, amit pedig a táskámba dobtam, majd azt a vállamra. A szekrényemhez sétáltam, és kivettem a testnevelés cuccomat. Kezembe fogva a kis tesi-zsákot indultam lefelé a lépcsőn, majd ki az épületből. A szokott helyen végig sétáltam, majd bementem a nagy kétajtós épületbe. Besiettem az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Az óra felét végig futottuk, a másik felében meg.. Szintén futottunk. Kifulladva és izzadtan ültem a padra, a ruháimat kicsit félre tolva. Hideg vízzel megmostam az arcomat, és felfogtam a hajam lófarokba. Átöltöztem, még egyszer belenéztem a tükörbe, és a többiekkel együtt indultam haza. Persze az ötödik óra után. Beültünk egy órácskára a KFC-re, utána pedig ki-ki a dolgára, vagy haza ment. Én az utóbbit választottam, mert semmi kedvem nem volt sétálgatni, főleg nem egy nehéz táskával a vállamon. Haza érve ledobtam az ágyra a cuccomat, és leültem a gép elé. Bejelentkeztem skype-ra és 5 perc múlva már villogott is egy ablak.

- Szia drágám! - köszöntem Justinnak a kamerába. Annyira helyes, és édes. Ellenállhatatlan. Elkezdeném puszilgatni a képernyőt, de az egy kicsit hülyén nézne ki nem?

- Szia! Hogy vagy? - kérdezte, amire örömmel válaszoltam. Mindketten elmeséltük egymásnak a napunkat, meg ilyenek. Egy jó 3 órát biztosan beszéltünk, nevetgéltünk. Neki dolga volt, ezért elment. Jó volt látni. Még ha gépen keresztül is. Szeretem! Nagyon!

Július 1. (Hétfő)

Hű, de régen írtam. Sok idő telt el, és sok minden változott. Volt idő, mikor nagyon jól tudtam mindent. És boldog voltam ezzel a tudattal. Azt hittem minden tökéletes körülöttem. Aztán beütött a ménkű, vagyis elérkezett egy bizonyos pillanat, amikor minden megváltozott. Véget ért a boldogság, lőttek a skypenak, sms-nek, hívásnak, és rájöttem, hogy az élet nem mindig tejfel, ahogy addig hittem. Utólag visszatekintve talán emiatt nem is írtam. Megvolt a problémám, ami senkit nem érdekelt, és senki nem akarta felismerni. Legalább anyu rájöhetett volna, van valami bajom. Eleinte dühös voltam, és össze-vissza csapkodtam, bőgtem. De ennek mi értelme lenne? Viszont sokat köszönhetek Emma-nak. Ő tudta szívem baját, és mindennap átjött hozzám. Utoljára 2 nappal ezelőtt jött rám a sírógörcs, mikor anyu bejelentette: Jövőre magán tanuló leszek. Hogy mi? Nem, én nem.. Nem tudtam mit tenni a papírok alá voltak írva, nem tehettem mást. Az évzárón mindenkitől elköszöntem, és megkértem őket jövőre is legyenek rosszak.. Ja igen. A balhém. A balhém annyiból állt hogy egész nap a tanári asztalon ülök. Nagy dolog.. A Justinnal való kapcsolatom, és bármilyen módú kommunikálásom egy ideje megszakadt. Köszönjük Lil Twist elsősorban neked, hogy befolyásoltad Őt. Köszönöm. Köszönjük meg Selena Gomeznek is. Köszi hogy lefeküdtél a barátommal. Imádlak... És végső sorban köszönöm Justin, hogy játszottál velem, és megcsaltál. Akinek tényleg köszönettel tartozom az Scooter. Köszönöm, hogy elküldted a videót, amin a két sztár szexel, ezzel felkeltve a figyelmemet arra, mennyire átvertek. Persze Bieber tagadta. 'Mi? Nem, én nem feküdtem le senkivel. Mivan? Neeem, ez nem igaz. Én téged szeretlek.' Legalább ne hazudott volna a szemembe. Vagyis... A fülembe. Mert ugye nem láttam, csak hallottam.. De térjünk vissza talán a jelenbe.

- Vigyázz magadra, és Justinra is! - köszönt el tőlem anyu, majd szinte kitessékelt a bőröndjeimmel együtt a ház elé.

Semmit sem sejt. Azt hiszi azóta Vele vagyok, mióta itt hagyott. Keserű ízzel a számban ültem be a taxiba, akit a repülőtér felé irányítottam. Semmi kedvem vele találkozni, nem hogy még vele turnézni. Magamban már lezártam ezt a kapcsolatot, de nem tudom mi lesz ha együtt kell lennünk napi 24-be... Talán újra beleszeretek? Megbocsájtok neki? Fogalmam sincs. Egy a lényeg. Össze leszek zárva. Vele.. Pont, mint akkor..