EPILÓGUS

A dalt mindenképpen hallgassátok hozzá, de csak miután ezt a jelet látjátok: ---!

/5 évvel később/

/Justin szemszöge/

Több mint 2 év telt el azóta, hogy Melanie szülei elhagyták az élők sorát. Szeretteik, és barátaik hosszú hetekig, sőt hónapokig nem tudták feldolgozni a történteket, de az életnek mennie kell tovább. Nem szabad a miérteken gondolkoznunk. Nem tudhatjuk miért velük történt ez, s nem rágódhatunk ezen tovább. Én vigyázok lányukra, úgy ahogyan ők tennék most. Feleségül vettem, és lányunk született. A kicsi Jade. Szerelmem még ma is ugyanolyan gyönyörű mint tini korunkban. Nem mintha öregek lennénk, hisz csak pár évet öregedtünk. Csupán... Érettebbé, és idősebbé váltunk. 

---

(most kapcsoljátok be a zenét)

- Drágám, hozd a kocsikulcsot. - suttogott a fülembe. Ez az angyali hang, amit annyira imádok.

Szemeim kipattantak, mikor megláttam, milyen édesek a picurka kislánnyal. Olyan hihetetlen, mintha nem is az én családom lenne. Mintha, egy másik életbe csöppentem volna.
A fotósok mint mindig, most is a házunktól pár méterre 'sátoroztak'. Mozgós napjaink vannak, mióta megszületett Jade. Interjúk, fotózások, koncertek hada. Az egész világ tudni akar a Bieber családról, de sajnos el kell szomorítanunk őket. A magán életünk csakis kizárólag ránk tartozik! A babáról születése óta egyetlen kép látott nap világot, persze mert mindketten azonnal feltöltöttük Instagramra. Senkinek nem engedjük hogy megnézze, még a rokonok kezébe is féltve adjuk oda.
Ebben a hónapban lesznek az utolsó koncertek. Bevallom, fájó szívvel hagyom ott az énekesi karriert, de meg kell tennem. Meg kell tennem, hogy jobb jövőt biztosíthassak a gyermekem számára. Ez a legfontosabb. Talán egyszer, ha már nagylány lesz, újra színpadra állhatok, és befejezhetem azt, amit elkezdtem. De ezt az időszakot most le kell zárnom. Az életem megváltozott. Jobb ember lettem, amire büszke vagyok!
Benőtt a fejem búbja, nem teszek olyanokat mint akkor, régen.. Ami volt, elmúlt. Hátat fordítottunk a múltnak! Rá kellett jönnöm, hogy voltak rossz tulajdonságaim, szokásaim. Ám ezeknek véget vetettem. Egy új Justinnal találta magát szembe mindenki.
Elfáradtam.. Kimerültem...
A koncerteken csak ülök, már rég nem táncikálok a színpadon. Megtenném, azaz megtehetném. De nincs hozzá erőm. Tudom, mintha egy vén trotty beszélne belőlem, de ezek nem fizikai fájdalmak. Lelki fájdalmak, és sérelmek. Ezeket még a család sem tudja elfeledtetni velem.
Imádom a rajongóimat. Mindennél jobban szeretem őket, de meg kell érteniük hogy ez már nem az én világom. My world. Az album, melynek a neve tükrözte a valóságot. Ám, már nem azt az évet írjuk mint akkor.
Olykor, mikor megkérdezték mi lesz velem az évek során, csak nevettem, és azt feleltem, ugyanolyan lesz minden. Ám ez csöppet sem igaz. Nem gondoltam bele mi vár rám.
Minden akkor kezdődött, mikor össze zártak bennünket Melanie-val. Életem legrosszabb, és egyben legjobb időszaka volt. Hisz akkor ismertem meg.
Még most is vissza gondolok, ha végig simítok ujjaimmal a hegeken. Fáj, hogy egy Olyan szörnyű helyen ismerkedtünk meg. Mind a hely, a hangulat. Negatív. De végig csináltuk, és itt vagyunk. Élünk! Makk egészségesek vagyunk, ahogyan lányunk is! Furcsa, és kicsit bizarr is, de áldom azt a napot mikor elraboltak. Másképp nem találkozhattunk volna. Talán, még mindig egyedül lófrálnék a nagyvilágban.
- Drágám, induljunk! - hangja halk volt, alig hallható, de meghallottam.
Akaratlanul is, egy könnycsepp csordult ki szememből. A férfiak is sírhatnak! Emlékek hada szelte át agyamat. A sok jó, és olykor rossz emlék. Mint egykor, a kórházban:

' - Sajnálok.. Mindent. - suttogta. Kezem megremegett, és szemhéjam kicsit felnyitódott.

- Te vagy az? - szóltam alig hallhatóan.

- Sajnálom.. '

Nos, elérkeztünk a végéhez. Remélem nem okoztam csalódást. Imádtam a blogot, mégha ez nem is látszott. Mikor az epilógust írtam, eléggé elérzékenyültem, talán ezért sikeredett Justin karaktere ilyen érzelgőssé. Ilyenné terveztem, de lehet hogy kicsit túl érzelmes lett. Nem tudom, nekem tetszik! :) A végére egy kis statisztika az oldalról!

A blogot 2013. 01. 03.-án kezdtem.

A blogot 2014. 07.02.-én azaz ma zárom be.

A blognak összesen 10 feliratkozója volt. (eddig)
A blogra összesen 11.648-szor kattintottak. (eddig)
A legtöbben Chromeról olvasták a blogot, de akadt köztük Opera, Firefox, Safari és Explorer is.
 Indonéziában, Szerbiában, az Egyesült Államokban, és Kanadában is olvasták a blogot!



Köszönöm, a sok támogatást amit az idők során kaptam a bloghoz. Így a végére még azt elmondanám, hogy a  blogot NEM reklámoztam sehol!
Köszönök mindent, sziasztok! <3

End...

Sziasztok!

Nagyon szomorú vagyok, és szégyellem is magam, hogy már olyan rég nem hoztam nektek részt. Nagyon sok dolgom van, a hetek pedig csak úgy repülnek, talán ez az oka annak hogy nem írtam egy betűt sem nektek, csak úgy felszívódtam. Nekem egyáltalán nem tűnt sok időnek az eltűnésem, bár így vissza tekintve annál inkább.

Úgy döntöttem, bezárom a blogot. A részeket fent hagyom, hogyha szeretnétek.Kommentben várom a válaszokat ez ügyben.

Lehet, hogy egy nap folytatom a blogot, fogalmam sincs, mit hoz a jövő. :) 

Tudom, írhattam volna előbb is, de eddig még tűnődtem, hogy folytassam-e vagy sem. Ha szeretnétek csinálok egy végső, befejező részt, amibe bele adok mindent. A döntés rajtatok áll! :) A kommenteket 05.04-ig várom, hogy mi legyen, ha nem érkezik komment, így hagyom a blogot ahogyan van. Köszönöm hogy olvastátok a blogom, és köszönöm a sok kommentet, megtekintést, feliratkozást! 

23. fejezet

Sziasztok, megjöttem a következő résszel, és vége a szünetnek. Ez egy hosszabbra sikeredett rész, remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek el kommentelni, pipálni, és feliratkozni! :)

Másnap reggel:

Egy nagy szürke felsőben léptem ki a többiek közé, és egy bögre kávéért nyúltam, amit meg is kaptam. Láthatjátok, hogy kicsit változott a hajszínem, nem fog sokáig tartani, mert nem igazán tetszik így. Ezért szerintem nemsokára meglátogatok egy fodrászt. Körülbelül egy hónapja ilyen a hajam. Mindegy.. A kávémat szürcsölgetve meredtem magam elé, miközben a programot hallgattam. Semmi interjú, semmi próba, csupán este lesz egy utolsó ingyen koncertünk itt, Londonban, valamint másnap reggel egy plázában egy autogram osztásunk, utána pedig indulunk is a következő turnéállomásra.

A telefonnal a fülemen indultam vissza szobába, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Semmi különös, csak felvettem egy hosszú farmernacit, valamint egy cipőt. Egyébként anyával beszéltem, már nagyon hiányzik. Na persze a többiek is, de ő nagyon. Elköszöntem tőle. és a készüléket zsebre dugtam. Hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam.

- Mai terv?  - feküdtem le a kanapéra.

- A Believe filmen dolgozunk! - mosolygott rám a férfi. Mi is a neve? Umm.. Ja, Jon M. Chu. Kedves.

- Este pedig konceeeeert. - nyújtotta el JB a mondat utolsó szavát.

- Csodás. - mondtam majd szétnyúltam a kanapén, és néztem ahogy ide-oda tekertek filmen. Fél óra alatt körülbelül háromszor aludtam el, de mikor mindenki felnevetett, szemem újra felnyitódott  Egy kamerát láttam meg magam előtt, és hogy Justin röhög mellettem.  - Mi történt? - kérdeztem, mire Justin csak egy tükröt nyomott a kezembe.
Belenéztem. Egy óriási bajuszt firkantott rám. Szempillantás alatt felpattantam, és Justin után futottam, aki időközben kereket oldott. - Ez most benne lesz a filmben?! - gondolkodtam futás közben.
Az ember általában nem gondol ilyenekre, miközben kerget valakit, de hát na. Hölgyem és uraim, ezek voltak Melanie Price bölcs szavai! Se. Szóval az énekes után futottam, a kamerás meg utánam. Szép kis fogócskát vett fel. Az ágyon ugrott át Justin, mikor elkaptam a bokáját, és fejre bukott. Kicsit megijedtem, mert nem mozdult. Csukott szemmel feküdt a hideg padlón, én pedig a kanapén ültem. Úristen! Nem lehetek ilyen szerencsétlen! Elájult?! Fölé hajoltam, és néztem egy pár másodpercig. Szólítgatni kezdtem, majd a férfira néztem, aki azóta is kamerázott, majd hirtelen azt vettem észre, hogy a földön vagyok, Justin rajtam ült, és a filctollal firkálgatta az arcomat. Ütni kezdtem, - persze finoman, nem erővel - mire ő csak nevetve lefogott, és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Kihasználtam a helyzetet, és én is össze firkáltam az arcát. Pattie lefotózott minket, és ahogy hallottam fel is rakta valahova.
- Kivágjátok ugye? - álltam fel vihogva
- Persze, kivágjuk... - indult meg Jus a fürdőszobába, közben pedig elhadarta, hogy velem is szeretnének még csinálni pár felvételt, ugyanis én is jelentős része vagyok mint a filmnek, mint Justin életének.
Unalmasan foglaltam helyet a kanapén Jus ölében, aki állandóan a szemem elé tette a kezét, és hülye fejeket vágott.
- Na, na hé! Dolgozok. Hjaj, nem vagy könnyű eset Bieber.. - kuncogtam
-Nos, hogy tetszik a pörgős élet, utazások, koncertezések, interjúk? Mit gondolsz, kifogod bírni a turné végéig? - tették fel a következő kérdést.
- Mindig is egy hiperaktív ember voltam, pörgős lány vagyok, és imádok utazni. Szeretem a koncerteket, legfőképpen azért, mert sok boldog arcot láthatok, és ezeket a mosolyokat mi csaltuk azokra az arcokra. Bár hiányoznak a szüleim, ki fogom bírni a turné végéig, utána pedig biztosan vissza fogok vágyni. - mosolyogtam a kamerába, majd hátra dőltem és fejemet Biebs vállán pihentettem.
- Na és hogy álltok a sztárral, szoktatok veszekedni? - kérdezte Scooter, aki a tv állványnak támaszkodott.
- Remekül, és igen, szoktunk néha, de egy egészséges kapcsolatban ez is benne van. Te hogyan gondolod? - néztem Jusra.
Felállt oda ment a kamera elé, úgy hogy csak a szája látszódjon.
- Imádoooooom! - ordította és elkezdett táncolni az ágy tetején, aminek a vége az lett hogy ráugrottam, így belekezdtünk egy verekedésbe.
- Srácok vegyétek már komolyan kérlek! - kérlelt minket Pattie, mi pedig gyorsan vissza ültünk, és egymásra mosolyogtunk, majd erősen koncentráltunk a kérdésekre, mikor megcsörrent a telefonom. Anya az.
- Szia kincsem! Ide tudnád adni Scootert? Sajnos kitöröltem a számát. Tudod hogy nem értek annyira ezekhez a telefonokhoz. - nevetett fel drága édesanyám a vonal másik végén, majd unottan oda adom a telefont.
Addig kimentem a konyhába inni egy kis üdítőt. 
- Gyere pakolj, holnap utazunk, de egy másik helyre, nem a turné miatt. -  hajolt oda Biebs, és egy puszit nyomott arcomra.
- Mégis hová? - néztem rá érthetetlenül.
- Az mindegy, meglepetés...

Pár órával később:

- Melanie menj tartsd a frontot Justin rosszul lett. - kiabált oda Pattie, és a kezembe dobott egy mikrofont, amit útközben be is kapcsoltam, majd ráérősen kisétáltam a színpadra.

- Egy kis zenét kérünk, létszi. - mondtam, mire elindult egy kis zene, és bele is kezdtem. - Mint tudjátok, holnap a közeli plázában lesz egy kis dedikálás, szóval gyertek sokan, de ne feledjetek el vigyázni a saját, és mások testi épségére, na meg hogy Justin klausztrofóbiás, így ha nem marad neki elég hely, meglehet hogy rosszul lesz. Hozhattok bármit, mi aláírjuk, és albumot is vehettek, amit ott dedikál nektek. - mindeközben láttam hogy egy tíz éves kislány nyújtogatja a kezét, így lehajoltam az első sorhoz, és oda adtam egy biztonsági őrnek a mikrofont hogy tartsa oda a lánynak, én túl messze voltam tőle.

- Tőled is kaphatunk aláírást? - kérdezte, majd gyorsan vissza is adták a mikit.

- Persze. Tudjátok mit, akinél van toll adjon fel. De ne dobja adja fel! Most van pár percünk, amíg a sztárunk át öltözik, és pihen egy pöppet. - mosolyogtam a tömegre, akik persze nem hallgattak rám, és élből öt filctoll repült felém, amik elől sikeresen kitértem.
Viszont sikerült őket lefoglalnom, amíg Jus jobban lett, így vissza is jött, és lenyomtuk a maradék számokat, plusz a táncunkat, aminek a végén mindenki 'OHHHHH'-zott. Nagyon aranyosak voltak a rajongók. Még pár szülő is énekelte a számokat.
A koncert után gyorsan haza robogtunk, és el is tettük magunkat holnapra..
Reggel hangos sikításra keltem, amitől egész nyűgös lettem. Utálom, ha felkeltenek..
- A fene vigyen el Justin, mit sikítozol?! - nyitottam ki a szemem, de az említett személy még javában aludt. - Ahh. - morogtam magamban.
Kicsoszogtam az erkélyre, hátha onnan ered a zaj. Teli találat! Kismillió lány volt az erkélyünk alatt, és egytől-egyik, mind minket várt. Honnan tudták meg, hogy itt szálltunk meg?! - Kelj fel Jus, megrohamoztak minket. - löktem meg kicsit, mire belecsavarodott a takaróba, és sikeresen landolt a földön.
-Bassza meg. - mérgelődött, majd vigyáz állásba vágta magát, és lassacskán felöltöztünk. Mikor észbe kaptam, már javában osztogattuk az aláírásokat.
- Hello, szia. - intett felénk egy kislány aki egy pólóval, és egy cd-vel a kezében telepedett le az asztalnál. - Képet szabad? - nézett rám félénken, mire mosolyogva bólintottam, és közelebb hajoltam hozzá, mivel kettőnk között volt egy asztal, és körbe volt az asztal véve kordonnal, így csak az arcomat tudtam kidugni.
Elég meleg volt, na meg persze hatalmas tömeg, én meg egyre jobban szédültem. Végig simítottam a kezem Justin arcán, mire csak elmosolyodott, és egy puszit nyomott az arcomra. Megittam egy flakon ásványvizet, és folytattam a dolgom. Néhány perc múlva - na jó háromnegyed óra múlva - Jus felállt, és megszólalt.
- Köszönjük hogy eljöttetek, de sajnos most mennünk kell ugyanis utazunk tovább. De itt marad néhány barátunk, akik tovább osztogatják, a már kész aláírásokat, és megtudjátok venni az albumom, valamint néhány, az arcommal ellátott terméket is. Szeretlek titeket! - fordult meg hirtelen majd engem is maga után húzva indultunk el a reptérre.